Pár falat tea

Az egyre sötétebb, esős hideg napokon könnyű megérteni az angolokat, akik a délutánt hagyományosan a kandalló mellett, egy csésze teával, és válogatott finomságokkal töltik. De nem csak az angolok harapnak egy-egy falatot a tea mellé, más nemzeteknek is szokása az ilyesfajta uzsonna. Tea-falatok keletről, nyugatról.

A teát, mint annyi minden mást, állítólag a véletlennek köszönheti az emberiség. A kínai változat szerint időszámításunk előtt 2700-ban, Shen Nung császár egyik utazása alatt: rövid pihenőt tartott, és közben éppen egy bokor alatt forraltatta fel ivóvizét, amibe belehullott néhány levél a cserjéről. Az ital fenséges illata kísérletező kedvűvé tette a császárt, aki hamarosan azt is megtapasztalta, hogy a tea nem csak finom, de élénkítő hatása is van.

Japánban egy szerzetesnek, Bodhidharmának tulajdonítják a tea felfedezését, aki hét esztendőt szeretett volna Buddhának szentelni az életéből. Kevés híján elnyomta az álom, amikor észrevett egy gyönyörű teacserjét. Kínjában elrágott néhány levelet, s fáradtsága rögtön elmúlt; ez segített neki teljesíteni fogadalmát. Hogy a legendákból mennyi igaz, nem lehet tudni, de az biztos, hogy a tea Kínából indult világhódító útjára, hogy aztán a teázás szertartását minden nép a maga kedvére alakíthassa.

Angliában például a tea szó sem egyszerűen az italt, vagy annak alapanyagát jelöli, de egy kisebb lakomát is, vagyis a szószedet szerint: "könnyű étkezést, amelyre öt óra körül kerül sor. Rendszerint hideg ételekből, hagyományosan vajas kenyérből és dzsemből, süteményből vagy kekszből áll. Teát fogyasztanak mellé."

Ám a teához felszolgált harapnivaló nem csak a szigetországban divat: minden népnek megvan a maga tea-menüje.

Anglia - reggelire sör, uzsonnára tea

De maradjunk egy kicsit a ködös Albionban, ahol az első teasütemény maga a tea volt: a hajósok ugyanis, akik a 17. században elhozták az illatos leveleket Kínából, nem mellékeltek hozzá használati utasítást. Így aztán az angolok eleinte a leforrázott leveleket kenyérrel ették, a főzetet pedig kiöntötték.

Amikor már rendeltetésszerűen használták a teát, kávéházakban, klubokban, vendéglőkben, pubokban árulták a teát, úgy, hogy az előre elkészített italt hordókba töltötték és úgy mérték ki, mint a bort vagy a sört. Később az úgynevezett teakertek jöttek divatba a parkokban, ahol az egész család élvezhette a nedűt, közben hangversenyekben, árnyjátékokban, tűzijátékos mulatságokban gyönyörködött.

A 19. század végén - a mai presszók elődjeként - nyilvános teázók és teaszalonok is létesültek, de az sem volt szokatlan, ha valaki kedvelt könyvesboltjában itta meg frissítő italát.

A délutáni tea, tehát a napközbeni étkezés szokása a hagyomány szerint Bedford hercegnőjének, Annának a nevéhez kötődik, aki az 1700-as évek vége felé hozta divatba az öt óra körüli traktát. Ekkoriban az angolok kétszer étkeztek naponta. Reggelire sört, kenyeret és marhahúst ettek, a vacsora pedig egy hosszú, kiadós étkezést jelentett a nap végén. Nem csoda tehát, hogy a hercegnőt délutánonként egy "roskatag, bizonytalan érzés" kerítette hatalmába. Hogy ezt leküzdje, francia mintára meghívta barátait egy délutáni étkezésre, amelynek alapját aprósütemények, vajas szendvicsek, válogatott édességek képezték - no meg a tea. A hercegnő teadélutánjait mások is átvették, így lett a teázás igazi angol hagyomány. A menü még ma is apró szendvicsekből, és süteményekből áll, ilyen a scone, a crumpet, a muffin és a teacake. A scone voltaképpen egy mazsolás, fogyókúragyilkos sütemény, a crumpet egyfajta keltásztás péksütemény, a muffint pedig már senkinek sem kell bemutatni, 1000 fajtája ismert itthon is.

Recpet

Scone
Hozzávalók (legegyszerűbb egy kb. 2.5 dl-es bögrével kimérni az alapanyagokat): 2 bögre liszt, 1/2 bögre vaj, 3/4 bögre író vagy kefír ( az eredeti recept buttermilket ír hozzá) 2 evőkanál sütőpor, fél teáskanál só, 2 evőkanál barna cukor, jó nagy maréknyi mazsola, egy kevés tej és kristálycukor.
Elkészítés: A lisztet elvegyítjük a sütőporral és elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a sót, a cukrot, a mazsolát és a írót, vagy kefírt. Ha ragad, kis lisztet adhatunk hozzá. 2.5 cm vastagra Gyúródeszkán kinyújtuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (esetleg kézzel golyókat formálunk, belőle, és kilapítjuk) Ezután sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Tetejüket kis tejjel vagy tejszínnel megkenjük és megszórjuk kristálycukorral. Előmelegített sütőben kb. 185 fokon 15-20 percig sütjük.

Sütőtökös muffin
Hozzávalók: 100 g liszt, 20 g barna cukor, 2 tk. sütőpor, 1 tk. pikáns fűszer, 1/4 tk. só, 1/4 tk. szódabikarbóna, 1 csésze sütőtökpüré, 1 db tojás enyhén felverve, 1/4 csésze tej, 1/4 csésze napraforgóolaj, 1 csésze zabpehely, 1/4 csésze nyers vagy pirított napraforgómag
Elkészítés: Keverjük össze a lisztet, cukrot, sütőport, fűszert, a sót és a szódabikarbónát. Egy másik tálban keverjük csomómentesre a tökpürét, tojást, tejet és az olajat, majd fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztes keveréket, végül a zabpelyhet és a napraforgót. Az olajban keverjük el a cukrot, napraforgómagot, lisztet és a fűszert. A muffin formákat kenjük ki olajjal, majd töltsük bele a tésztát. Tegyük 220 °C-ra előmelegített sütőbe, és süssük 20-25 percig. A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd díszítsük néhány szem pirított napraforgómaggal.