Torpedórombolócska - így becézte Szilviát a legkedvesebb barátnője az iskolában. Szilvi ugyanis a betegsége miatt túlsúlyos volt. "Nagyon régen voltam gyerek" - teszi hozzá elgondolkodva - Ráadásul jó tanuló is voltam, így viszonylag keveset cikiztek. De azért fájt a lelkem..." Szilvia szerencsére túltette magát a gyerekkori sérelmeken, de ez nem mindenkinek sikerül.
Meggyötört gyereklélek
Zsuzsanna, aki egy nevelési tanácsadóban dolgozik, arról mesélt, hogy volt olyan kislány, akit szinte folyamatosan bántottak, csúfoltak, megszégyenítettek az osztálytársai a kövérsége miatt. "A nagyobb baj az volt - magyarázza, hogy - otthon sem támogatták a gyereket. Az anyja nem segített sem abban, hogy lefogyjon egy kicsit, sem abban, hogy elfogadja magát. Így eleinte csak koplalt, és hánytatta magát, majd amikor ez nem segített, 13 évesen benyelt egy csomó tablettát. Hozzánk már csak ezután került, megkeseredve, bezárkózva."
Nyilván ezt a kislányt nem kizárólag az osztálytársak gonoszsága jutatta oda, hogy meg akart halni, de abban a pedagógus, és a pszichológus is egyetért, hogy a gyerekközösség sokat tud rontani a helyzeten. Heinrichné Csiszár Mária, sokáig alsó tagozatos tanárnő volt, majd felsőben folytatta, de dolgozott fölzárkóztató osztályban is. Itt olyan gyerekek tanultak, akik valamilyen - sokszor rajtuk kívülálló okok miatt - gyengébben teljesítnek. Marika néni szerint mivel ez az osztály egy normál iskolában működött, az egész osztály vált a csúfolódás céltáblájává. Arra a kérdésre, hogy beavatkozhat-e ilyenkor egy pedagógus, úgy válaszolt, érezni kell, hogy meddig használ és mikortól árt tanári "belenyúlás".
"Én inkább azokkal beszéltem meg a dolgot, akiket a sérelem ért. Elmagyaráztam nekik, hogy semmivel sem rosszabbak a többieknél." Egy másik esetben azonban kicsit határozottabban foglalt állást: "Volt egy roma kislány az osztályomban, akinek elég fiús alkata volt, Őt Mauglinak csúfolták. A helyzet egy idő után odáig fajult, hogy leköpdösték, a gyereket, amire Ő is hasonló durvasággal válaszolt. A kislány eleve nem szeretett iskolába járni, sokat lógott, ráadásul családotthonban nevelkedett, úgyhogy elég nehéz sorsú gyerek volt. Aztán egyszer, amikor nem volt ott, megbeszéltem az osztállyal, hogy adjunk neki egy utolsó utáni esélyt." Sajnos Marika néni módszere nem volt igazán célravezető, ennek a történetnek sem lett boldog vége. A kislány kibukott az osztályból, de továbbra is kiközösített diákként próbálta túlélni az iskolát. A tanárnő szerint a kicsúfoltak gyakran maguk is "tehetnek róla", hogy piszkálják őket. Valamilyen módon konfrontálódnak, és sokszor kifejezetten "áldozatként" viselkednek.
Védd magad!
Ezzel a megállapítással a pszichológus is egyetért. "Arra születni kell, hogy valakit csúfolni lehessen." - mondja Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Az origo Női Lapozójának szakértője úgy vélte: csak azt lehet kiközösíteni, aki azonosul ezzel a szereppel. A csoport általában a védtelent választja, mondja Szendi Gábor, és hozzáteszi: "az üldözhetőség mindig fontos elem." A szakértő szerint még az is jobb, ha az áldozat tettleg torolja meg a rajta esett sérelmet, mondjuk behúz egyet annak, aki csúfolja, vagy számon kéri, hogy milyen alapon formál jogot a gúnyra.
Era például, nem hagyta magát. "Nekimentem a legnagyobb gyereknek is." - meséli. Erát egyébként azért csúfolták, mert alacsony volt, szeplős, vörös hajú és vagy "20 kilóval kevesebb, mint bárki más." Az energikus, lendületes, életvidám nő, már nevetve meséli, hogy esernyővel püfölte a csúfolódókat, sőt, az egyiknek egy életre szóló "emléket" is okozott.
"Volt egy osztálytalálkozó, amelyiken ez a Feri nevű srác, megkérdezte, hogy emlékszem-e, mi az a heg a kezén. Persze, hogy emlékeztem, én haraptam ki belőle egy darabot." De Era nem csak a saját érdekében volt ilyen harcias, bárkit megvédett, akit a többiek bántottak. "100 km-ről is kiszúrtam, ha valaki védelemre szorul - mesélte." Era ma már "anyaoroszlán", és ha kell, kiáll a gyerekeiért is, de az esetek többségében inkább arra bíztatja őket, hogy oldják meg maguk a problémákat.
A pszichológus szerint az agresszió az egyik lehetséges reakció a csúfolódásra. Szendi Gábor arról beszélt, hogy ilyen esetben egyesek magukba fordulnak, és depressziósak lesznek, míg mások nem vesznek róla tudomást. "Aki úgy emlékszik, hogy neki a gúny nagyon fájt, annak a kiközösítés fájt igazán" - mondja a szakember. "Az ember ugyanis vágyik arra, hogy egy közösséghez tartozzon, s a csoportidentitás vágya bizony előre van huzalozva."
Az pedig ősi ösztön, hogy a csoporton belül ne legyen agresszió, de kívül álltóktól védeni kell a közösséget. Mára viszont a kiközösítésre való hajlam kultúra-függővé is vált: kevésbé fordul elő azoknál a gyerekeknél, akik otthon azt hallják, hogy minden ember egyenlő.