Álmok: üzenetek odaátról

Van, aki azt állítja, hogy ő sosem álmodik. Pedig mindenki álmodik, ki kevesebbet, ki többet - csak éppen nem mindannyian emlékszünk rá. Az álmok mennyisége életszakaszonként is változhat. Az álmok - ha valaki azt gondolná - nem "összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.

Van, aki azt állítja: ő aztán sosem álmodik, vagy esetleg ötévente egyszer, de az meg oly összevissza butaság, hogy szóra sem érdemes. Én valaha, huszonhat évesen szintén ez utóbbiak táborába tartoztam. Aztán egy szép napon egy érett korú, bölcs írónő azt a tanácsot adta, hogy az éppen aktuális életproblémám megoldásához kérjem az álmaim segítségét. Ekkor hangoztak el részemről a fenti tiltakozó szavak: "Sosem... ötévente egyszer... összevisszaság." Azt felelte: "Csak figyelj! Esténként készíts oda az ágyad mellé papírt, tollat, és az elalvás előtti percekben mondd, hogy szeretnél másnap reggel emlékezni az álmaidra! Reggel, amikor felébredsz, ne pattanj ki azonnal az ágyból, hanem merengj egy kicsit! Így bevillan majd az álmaidból egy-egy kép, szó, szín, és ezek segítségével visszahúzható, hozható az egész álommese. Azért nem emlékeztél az elmúlt években az álmaidra, mert nem tisztelted meg őket a figyelmeddel. Ha észreveszi a mélyvilág, hogy figyelsz az üzeneteire, akkor előbb-utóbb ő is megtisztel azzal, hogy küld számodra néhány fontos "levelet" arról, hogy hogyan látja a hétköznapi tudatodnál sokkal bölcsebb természeti tudat az életedet, a problémáidat."

És én így is tettem, elég nagy bajban voltam ugyanis, nem tekinthettem el egy esetleges segítő lehetőségtől, tehát: papír, toll az ágy mellé, a "Szeretnék emlékezni az álmaimra!" varázsmondat áhítatos elrebegése után alvás, és reggel, nos reggel jött az ámulat, mert nem is egy, hanem három-négy, később öt-hat-hét álmomra is emlékeztem egy-egy éjszaka álomterméséből, sőt még a sorrendjükre is! Teltek a napok és az éjszakák, és én nem győztem leírni reggelente más-világi kalandjaimat. Négy-öt nap múlva meglepetten közöltem a férjemmel, hogy úgy érzem, álmaimban sokkal több minden történik velem, mint nappalaimban. Fura mosollyal az arcán aggódva kérdezte, hogy ezt most kritikának szántam-e.

Egy hét múlva ötvennégy darab sűrűn teleírt A/4-es lappal jelentem meg a pszichológus- írónő lakásán. Nem tudom, melyikünk volt a meghökkentebb. Kiderült, hogy a "sosem", valamint az "ötévente egyszer" szavakat akár el is felejthetem, sőt arra is fény derült, hogy átlag feletti -ha van ilyen egyáltalán- az álomtermelésem.

Így kezdődött tehát, tizennégy évvel ezelőtt az én kapcsolatom az álmok világával, amely az évek során mondhatni szerelemmé alakult.