Álmok: üzenetek odaátról

Van, aki azt állítja, hogy ő sosem álmodik. Pedig mindenki álmodik, ki kevesebbet, ki többet - csak éppen nem mindannyian emlékszünk rá. Az álmok mennyisége életszakaszonként is változhat. Az álmok - ha valaki azt gondolná - nem "összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.

Mindnyájan álmodunk tehát, és mindnyájan rácsodálkozunk az álmainkra. Hiszen oly furcsák. Különös dolgok történnek az Álmok Földjén: szárnyaink nőnek és felreppenünk, régen meghalt ismerőseinkkel beszélgetünk, az angol királynéval teázunk, titokzatos tájakon járunk-kelünk, meghalunk, feltámadunk, szenvedélyesen szeretkezünk, rettegünk, zokogunk, nevetünk, és illogikátlan események sodrába, örvényébe pottyanunk.

Mindnyájan érezzük olykor, hogy kikívánkozik belőlünk egy-egy "éjszakai kalandunk", el akarjuk mesélni: vagy azért mert nagyon kellemes volt, vagy azért, mert nagyon iszonyú, vagy azért mert egyszerűen csak érdekes. "Nahát, képzeld csak, mit álmodtam!" - kiáltunk fel reggel, és már mondjuk is családtagjainknak, vagy a nap folyamán barátainknak. Aztán csodálkozunk, hogy a többieket nem hatja meg annyira a mondandónk, nem élik át az extázisunkat, rémületünket, döbbenetünket, örömünket. Ami számunkra mély érzelmi-lelki élmény, számukra csak egy fura történet.

Mindnyájan álmodunk tehát, mindnyájan rácsodálkozunk olykor az éjszaka velünk "történtekre", és olykor el is mesélgetjük más-világi kalandjainkat. Ezekben közösek vagyunk. Az álmokhoz való hozzáállás azonban már más és más, ebben már nem vagyunk egyforma véleményen, mi emberek.

Sokan csak legyintenek az álmokra, "agyszemétnek", felesleges terméknek tartják, az éjszaka pihenő agy fura játékának, magán-mozijának. Csökkent erejű működésének fura hozadékát látják benne.

"Ó, csak álmodtad!" - legyintünk, és így és ezzel csitítgatjuk ágyában szipogó, felriadó gyermekünket, vagy férjünket, feleségünket.
"Ó, csak álmodta!" - nyugtatgatjuk erősen magunkat, miután a férjünk nem bírta ki felébredvén, hogy el ne mesélje nekünk az álmát, melyben az új kollaganőjével élt át forró ágyjelenetet, és hihetetlen, de így igaz: valódi, vagyis testi orgazmusa is lett!
"Ó, csak álmodtam!" - mentegetjük magunkat magunk előtt, amikor is úgy viselkedtünk az "éjszakai kalandunk" során, ahogy sose gondoltuk volna szép, napfényes nappali eszünkkel magunkról. A nagyon szolid, intelligens férfi például álmában péppé ver valakit, az erkölcsös feleség és családanya pedig az ókori Rómában él, híres hetéra, és még élvezi is.

Az évek során nyilvánvalóvá vált számomra az is, hogy az álmok nem "összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.

Az álmok az önismeretet segítik elő. A teljesebb, egészségesebb élet alapja az önismeret, saját magunk felelősségének felismerése az életünk alakulásában. Az álmok élni segítenek! Hogyan? Olyan tükröt mutatnak nekünk, amit nem a hétköznapi tudatunkkal látunk önmagunkról. Ha az álmokba nézünk, akkor egy sok milliárd éves őstermészettel - mint tükörrel - nézünk szembe, amit itt hordunk mindnyájan magunkban. E természet őstudása segít értelmezni életünk miértjeit és hogyanjait.

Tar Ildikó