Hogyan lépjek ki egy szerelmi háromszögből?

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Történetem először is ott kezdeném, 33 éves, hajadon vagyok, jelenleg még a szüleimmel élek, pontosabban épp most költözöm egy külön lakásba. A szüleim elég konzervatív emberek. Nehéz megfelelni az elvárásaiknak, és talán ennek köszönhetően nem nagyon volt párkapcsolatom, ha volt is, rövid ideig tartott.

Tíz hónappal ezelőtt megismerkedtem egy 38 éves, elvált férfival, akinek 3 gyermeke van, és még közös háztartásban él a családjával. Szerelmes lettem nagyon! Életemben először éreztem, hogy igen, őt felvállalom a külvilág előtt, és felvállalom az érzéseimet a szüleim előtt. A szüleim nagyon nehezen fogadták el, igazán soha nem kedvelték őt.

Nagyon jól éreztem magam ebben a kapcsolatban. Amikor együtt voltunk, csodálatos órákat töltöttünk együtt, boldog voltam. Egy gond volt csak: kicsit bizalmatlan voltam vele, mint kiderült, nem alaptalanul. Két hónappal ezelőtt ugyanis egy társasággal elmentünk szórakozni, ahol valaki a tudtomra adta, hogy tartja a kapcsolatot az előző barátnőjével: szerelmi háromszögbe kerültem.

Persze ő mindent tagadott, és azt hajtogatta, csak engem szeret. A következő nap reggelén úgy döntöttem, szeretnék tisztán látni, és felkerestem az illető hölgyet. Egy 47 éves, kétszeresen elvált hölgyről van szó, aki nagy kanállal eszi az életet. Kiderült az igazság: valóban megcsalt a párom.

Otthon mindent elmondtam a szüleimnek, akik nagyon örültek, hogy végre lezárom ezt a kapcsolatot, mert nagyon szégyellték, hogy az ő hajadon lányuk egy ilyen emberrel "beéri". Nagyon szenvedtem. A barátom viszont újra keresett, állította, hogy lezárt mindent a másik hölggyel. Tudom, hogy szeret, nagyon sok szeretetet kapok tőle, mikor együtt vagyunk, de csak addig bízom benne, míg együtt vagyunk.

Sajnos ebben a két hónapban továbbra sem zárta le a másik kapcsolatot. A másik nőnek azt mondta, hogy velem zárt le mindent, és csak őt szereti.

A hétvégén elhatároztuk a másik hölggyel, hogy összehozunk egy hármas randit, és helyére tesszük a dolgokat. Akkor úgy éreztem, hogy végre most pontot teszek a kapcsolat végére. A beszélgetés során végül rám esett a választás. Úgy érzem, valamiért mindkettőnket szeretett, de hogy lehet egyszerre kettőt szeretni, kettős életet élni?!

Persze most is azt ígérgeti, hogy megváltozik. Ajánlottam neki, hogy forduljon szakemberhez, talán tud segíteni.

Próbáltam kutakodni, beszélgettünk a gyerekkoráról, vajon visszavezethető-e e ez az állandó hazudozás a gyermekkori sérelmekre. Azt mondta, valahol a keleti határszélen éltek, és a szülei Budapesten dolgoztak, őt pedig az édesanyja testvérére és férjére bízták, ahol nagyon rosszul bántak vele, verték. Miután a szülőkkel elköltöztek, ahol munkát kaptak, született 4 testvére. Az elmondása alapján mindent rábíztak, a gyerekfelügyeletet, az állatok etetését, stb., szóval nem volt könnyű gyerekkora.

Az édesapjával nem jó a kapcsolata, nem mondta el miért, de mindig bántja őt, úgy érzi, nem kapott tőle elég szeretet. Visszavezethetők-e ezek az elszenvedett sérelmek, szeretethiány a mostani életére: a szeretet, élvezet hajszolására?

Amikor beszélgetünk, azt mondja, ő úgy érzi, képes lenne megváltozni, vágyik egy normális életre. Azt ígérte, ma felkeres egy pszichológust. De én nem tudom, van-e arra esély, hogy felhagyjon a hazugságokkal, és a kettős élettel?

Mit gondolsz, ha igazán szeret, képes lesz változni? Szerinted van értelme megpróbálnunk egy párkapcsolati terápiát, segíthet a kapcsolatunkon?

Nagyon szenvedek én is, teljesen kikészültem idegileg, de ne tudom elengedni, mert nagyon szeretem.

Evelin

Drága Evelin!

Egy nehéz gyerekkor nem ment fel senkit a hazudozás alól, azonban mielőtt pszichológushoz vagy kapcsolat-terapeutához rohannál, szomorúan közölnöm kell: a férfitársadalom túlnyomó többsége hasonló cipőben jár, ezt egyáltalán nem kéne lelki betegségként kezelni.

Szerintem ennek oka az, hogy az emberi fajnak alapvetően nem a monogámia a természetes létformája, ezért mindig irigység fog el, ha az afrikai, vagy ázsiai családmodell kerül szóba... Szóval, ha - mint írtad - nem tudod elengedni, mert annyira szereted, akkor ne váltsál, ám annak a kockázata, hogy lesz (van) egy harmadik fél, mindig fel fog merülni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy monogám férfi nem létezik - lehet, hogy az a baj, hogy mindig magamból indulok ki - csak hosszabb ideig kell kutatni utánuk.

Csókol, a Facér Pasi