Nekem ő olyan, mint a kábítószer

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Tavaly szeptember végén elkezdtem sms-ezni egy férfival, mint kiderült, ő 45 éves, én pedig 28. Az ötödik sms-ében közölte: van egy vállalkozása, kocsija, háza, üzlete, és ezzel az én szememben "elásta" magát. Előítéleteim támadtak vele kapcsolatban, és eldöntöttem, sosem leszek hajlandó találkozni vele. Másfél hónapig győzködött, hogy legalább ismerjem meg, mielőtt lerázom. Aztán egy folyamatos (24 órás) sms-ezés után beadtam a derekam, úgy gondoltam, hogy szóban kell kiadnom az útját.

Találkoztunk, első pillanatban nem is láttam benne semmi különöset. Fenntartásaim voltak vele kapcsolatban. Aztán ahogy elkezdtünk beszélgetni, átéltem a tökéletes nyugalmat, és azt az érzést, amikor megszűnik a külvilág. Megbeszéltük, hogy meg kell ismernünk egymást - és ezzel kezdetét vette egy szenvedélyes szerelem.

Az "első alkalomra" is egy hónapot kellett velem várnia, és még akkor is megkérdezte, hogy akarom-e. Februárig minden rendben is volt. Nekem volt egy olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy zavarja a köztünk lévő korkülönbség, mert többször kérdezte, hogy engem zavar-e, és hogy a közös ismerősünknek mi erről a véleménye (aki az én barátnőm és munkatársam volt). Engem abszolút hidegen hagy, nem is érzem ezt a különbséget semmiben. Sőt. Ilyen csodálatos szenvedélyt nem tapasztaltam még senkiben. Találkozásaink mindig a hálószobában fejeződtek be. Amikor rákérdeztem, azt felelte, hogy persze az emberek beszélni fognak rólunk mindent, de őt ez nem érdekli jelenleg, de hosszú távon már érdemes elgondolkodni, mert másképp ketyeg a biológiai óránk.

Február végén randiztunk "utoljára", nem volt köztünk semmi gond, de aztán öt hónap hallgatás és szünet következett. Nem válaszolt semmire. Anyagi gondjai támadtak - persze ezt már előtte említette nekem - az egzisztenciája került veszélybe. Mindenhonnan fizetési felszólításokat kapott, és nem volt mozgatható tőkéje. Próbálta eladni az autót, az üzlethelyiséget, de nem sikerült. Az alkalmazottai felmondtak és ő egyedül dolgozott. Három hónapig küzdöttem minden erőmmel egy találkozásért. Nem magam miatt, egyszerűen aggódtam érte, látni szerettem volna, és picit elvonni a gondoktól, és elérni, hogy kikapcsoljon. Aztán, mivel minden ötletem kudarcot vallott, feladtam a dolgot.

Néhány hét múlva - váratlanul - megkérdezte, írok-e még verseket, a "Miért?"-emre azt válaszolta, hogy azért, mert szépek voltak. Én zokogásban törtem ki, azt hiszem, a hiányától. Aztán újabb hallgatás... és később jött pár újabb sms, amiben közölte, hogy októberig van fizetési határideje, addig bármikor foglalhatnak nála.

Júliusban megint azzal állt elő, hogy találkozzunk. Belementem, de már úgy gondoltam, részemről ez a dolog nem fog menni. Előbb csak beszélgettünk, aztán finoman közeledni kezdett, és - ami engem is meglepett - felébresztette bennem azokat az érzelmeket, amit öt hónappal azelőtt éreztem, mintha egyetlen pillanatra sem váltunk volna el.

Minden szép és csodás volt, de tudod, részéről elmaradtak a "hiányoztál"-ok, "szeretek veled lenni"-k, az "olyan jó, hogy vagy"-ok. (Nekem ő olyan, mint a kábítószer. Amikor találkozunk, utána még napokig ezerrel pörgök, nem lehet le sem lőni. Viszont ha huzamosabb ideig nem látom, levert leszek, nem tudok aludni, és halálos fáradtság vesz erőt rajtam.) Én valami őrült mód beleszerettem, még sosem éreztem ilyet egyetlen férfi iránt sem. Ő mindig mindenben nyílt, nem beszél mellé semmilyen témában. Azt mondta, hogy neki most a gondok minden idegszálát lekötik, és nem tud nekem ígérni semmit. Én július óta nem "zaklatom". Időnként megkérdezem, hogy van, mi van vele, vagy írok neki egy kedves sms-t, hogy érezze, törődöm vele (ilyenkor azonnal válaszol), de nem nyaggatom, majd szól, ha találkozni akar. Rengeteget gondolkozom ezen...

Szerinted van-e értelme a folytatásnak?
Miért van az, hogy hetekig nem látom, nem hallok róla semmit? Ha szeret, miért nem engedi, hogy mellette legyek? Miért nem enged közel magához? Lehet-e a korkülönbség akadályozó tényező köztünk? Vagy lehet-e ilyen különbséggel komoly kapcsolat kettőnk között? Csak a szex miatt lenne velem? Akkor miért van az, hogy együtt tölt velem egy éjszakát úgy, hogy nem történik semmi, mert én ki vagyok borulva nagyon? És akkor miért várt egy hónapig az első alkalomra?

Válaszodat köszönöm. Puszi, Janka

Kedves Janka,

részletes beszámolód nyomán tiszta a kapcsolat kórképe. Nézzük csak:
- A fickó régóta érezteti, hogy hosszú távon nem tervez veled. Az indok: korkülönbség. Hááát...
- Befejezte a kapcsolatot (5 hónap szünet). Az indok: problémák. Háááááát...
- Amikor újra találkoztatok, elmaradtak a kedves szavak, nincs további magyarázat az 5 hónapra. Háááááááát...
Ugyanakkor a te érzelmeid tisztán láthatóak: fülig szerelmes vagy. Óriási egyensúlyhiányt mutat ez a viszony.

És akkor a konkrét kérdéseidre a következőkben válaszolnék:
- Van-e értelme a folytatásnak?
Szerintem nincs.
- Miért van az, hogy hetekig nem látom, nem hallok róla semmit?
Mert nem vagy számára eléggé fontos.
- Ha szeret, miért nem engedi, hogy mellette legyek? Miért nem enged közel magához? Nem szeret eléggé.
- Lehet-e ilyen különbséggel komoly kapcsolat kettőnk között?
Elvileg igen.
- Csak a szex miatt lenne velem?
Nem csak amiatt.
- Akkor miért van az, hogy együtt tölt velem egy éjszakát úgy, hogy nem történik semmi, mert én ki vagyok borulva nagyon?
Szeret, de nem hiszem, hogy szerelmes beléd. Inkább a kihívás (és a korkülönbség) hajthatta.
- És akkor miért várt egy hónapig az első alkalomra?
Talán, hogy perfekt pasinak tűnjön. Ez a kihívás. Még 45 évesen is el tud kápráztatni egy fiatal lányt. Gratulálok hozzá, de üzenem, hogy boldoggá tenni téged másnak is sikerült volna, alkalmasint anélkül, hogy boldogtalanná válj utána.

Felejtsd el.
Csók, Facér Pasi