Szerelmes emberek szexuális együttlétekor az én és a te mi-vé, mi-be oldódik. Azaz az énhatárok feloldásával létrejön egy új egység. Két ember együtt lesz egy. Vannak, akik a szexuális aktus csúcspontján olyasmit éreznek, hogy az egész Univerzummal egyek, mintegy összeolvadnak a világmindenséggel. Elveszítik önmagukat, ego-juk páncélja leolvad róluk, és cserébe megkapják a Mindenséggel való azonosság extatikus érzetét.
Ha a továbbiakban az úgynevezett vágyteljesítő álmokat azzal az alaphozzáállással nézzük meg, hogy minden álomalak maga az álmodó, azaz ő az, aki ölel, és ő az, akit ölelnek álmában, akkor olykor lehetséges egy másik, mondhatni mélyebb szintű értelmezés kibomlása is.
Ez esetben érdemes megnézni, hogy mit jelent az álmodó életében az az ember, akivel ölelkezik. Mit jelképez számára. Az álomgazda mélyvilága valamiért kölcsönkérte annak a valakinek a képét, alakját, szokásait, akivel nászban olvad össze.
Eredetileg az, amivel az álmodó az összeolvadást keresi, nem ember, nem személyiség, hanem egy - a saját lelke mélyén élő - energiacsomag, ami leginkább mégiscsak annak a valakinek az alakjával jellemezhető, aki megjelenik az álmunkban. Így válik ugyanis egyáltalán lehetővé annak a tudatosítása, hogy mi is lenne ez a lelkünk mélyén megbújó energia.
(Lásd erről az Erotikus álom, és ami mögötte van című konkrét esetbemutatást!)