Már csak egy tünet zavar

Új tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Doktor úr!

32 éves vagyok. A problémáim az első házasságom végén kezdődtek kb. 11 éve. Azt gondolom, mégsem a házasságom megromlása volt az elsődleges oka, hanem az, hogy nem sokkal azelőtt haltak meg az anyai nagyszüleim, akik nagyon közel álltak hozzám - gyakorlatilag ők neveltek -, és ráadásul ez volt az első eset, hogy valaki, akit közelről ismertem, meghalt.
Először csak néha fájt a gyomrom, sok volt a gyomorsavam, azután egyre több mindentől lettem rosszul, gyakran volt hányingerem, végül már szinte csak kenyeret és csapvizet tudtam enni és inni. Rászoktam arra, hogy állandóan jeges, hideg kamilla teát iszogassak szívószállal, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már csak szívószállal tudok inni, és csak nagyon-nagyon lassan, kis kortyokban. Közben egyre nehezebben bírtam társaságba, emberek közé menni, állandóan attól féltem, hogy mások előtt leszek rosszul. Először a szórakozásról mondtam le (mozi, színház, disco), később már a boltba is csak akkor mentem be, ha láttam hogy nincsenek sokan és valószínűleg nem kell sorban állni, ha mégis, inkább visszaraktam, amit vásároltam volna, és kimenekültem. Tömegközlekedési eszközön legfeljebb egyszerre egy megállót tudtam menni. Napi 10-12 savlekötőt vettem be, eredménytelenül. Voltam gyomortükrözésen, és kezdődő gyomorfekélyt állapítottak meg. Közben elköltöztem az első férjemtől, és megismertem a mostanit, és eldöntöttem, hogy így nem mehet tovább, változtatni kell az életemen. Barátaim unszolására három hétre "befeküdtem" dr. Veér András szanatóriumába a Hűvösvölgybe. Eldobtam a gyógyszereket, és úgy döntöttem, nem leszek rosszul többet, megpróbálkoztam az agykontrollal is. Két hónap múlva a panaszaim szinte teljesen elmúltak, igaz, még évekig csak a szélső sorban éreztem jól magam a színházban vagy moziban. Mára egyetlen problémám maradt: továbbra sem tudok folyamatosan nagy kortyokban inni. Kb. napi maximum egy litert tudok így meginni, ez különösen nyáron kellemetlen, de igazán nem befolyásolja az életemet, azóta újra férjhez mentem, született egy kislányom, aki most nég éves.
Szeretnék végre megszabadulni ettől a problémától is, ezért kérem adjon tanácsot, hová fordulhatnék!

Kedves Levélíró!

Amikor olvasni kezdtem levelet, kezdett nekem is összeszorulni a gyomrom a tragédiái olvastán, és komolyan megkönnyebbültem, amikor végigolvastam levelet. Csak gratulálni tudok ahhoz, amit eddig elért. Ez nagy győzelem, gyógyszer, a közlekedési félelmek és egyéb panaszai sokaknak örök problémák maradnak. Ami a nyelési problémáját illeti, ezt úgy tekinthetjük, mint egy idejétmúlt, de rögzült félelmi válasz. Az ilyen tünetek a legjobban kognitív viselkedésterápiára reagálnak. A kognitív "rész" a rejtett félelmeket oldja, a "viselkedés" rész pedig különféle gyakorlatokat jelent. A félelmi válaszokat, mint az Ön esetében a nyelési problémát, rátanulással szoktuk kezelni, ennek bevezetője lehet pl. a relaxáció megtanulása, majd esetleg képzeleti képek alkalmazása, végül valóságban kivitelezett gyakorlatok. De talán mindezt tudja is, hiszen számtalan komoly tünetét már sikerrel megoldotta.
Terápiás lehetőség: gyakorlatilag már tb-alapú rendelések alig-alig vannak. Esete külön odafigyelést igényel, ezért inkább ajánlanám a magánpraxist. Lehetőleg pszichológust, a gyógyszereket legjobb lenne továbbra is kiiktatni a megoldások közül, merthogy nem megoldások, de ezt nyilván tudja, hisz írta is.

Üdv,
Szendi Gábor