Fekete árnya itt kísért

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Anyai alkalmatlanságérzetét mintegy kompenzálandó viszont igyekezett mintaanyaként viselkedni. Minden gyermeknevelési szakkönyvet elolvasott, amihez csak hozzáfért. Kijegyzetelte őket. Énekelt, mesélt, játszott a picivel, kötelességből, nem belső vágyból, mert az nem volt sehol. Sőt, a szekrényben mintaszerűen vasalt kisréklik, ingecskék sorakoztak. Minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mindent megtett a gyerekért, mintaanyává vált, ezért nem értette, hogy hogyan lehetséges az, hogy álmaiban egy hang a gyerek elleni gaztettekre bíztatja.

(Lásd részletesebben minderről: Szerelmes álmodók józan álmai, Herceg fehér lovon vagy faragatlan, durva fickó, Légy üdvözölve a rémálmok világában! című írásaimat!)

Az álomgazda édesanyja maga sem volt egy melegszívű, dédelgetős anya, inkább keményen férfiasnak mondhatjuk a jellemét. Így tehát mintája sem volt az álomgazdának arra, hogy hogyan nyúljon a gyermekéhez. Csak azt tudta, hogy úgy nem akar anya lenni, ahogy az ő édesanyja állt vele, mint gyermekkel, kapcsolatban, de azt sem tudta, hogy akkor hogyan lehetne ő jó anyja a saját gyermekének. Nem volt erre mintája.

Másrészt az álomgazda nem-várt gyermekként érkezett. Az édesanyja az utolsó egyetemi évében maradt teherben, államvizsga előtt. Közös álomfejtő munkánk időszaka alatt mintegy "véletlenül" kiderült, hogy az álomgazda édesanyja gondolkodott az abortuszon. Ahogy a következő terhességét valóban el is vetette.

Élesen látható, hogy a lélek tárolta az álomgazda mélytudatában ezt az elveszejtéses élményt, tehát hogy volt az anyja tudatában egy olyan erő, amely őellene, mint magzat ellen tört. Ez a régi negatív élmény most újra belobbant. Mi hozta elő? Az, hogy újra generálódott az anya-gyerek kapcsolat, azáltal, hogy az álomgazda maga is anyává vált.

Az álomgazda édesanyja végül mégis megtartotta a gyereket, de meg kellett osztania magát vizsgái és a csecsemő között. Amikor az álomgazda serdülőkorú volt, mindennaposak voltak a veszekedések az anya és a lánya között, aki egy ilyen alkalommal a lánya fejéhez vágta, hogy kár is volt őt megszülnie, mert kisgyermekes anyaként odalett a tudományos karrierje.

Látható, hogy az álomgazda álmában és életében megismétlődik az anya belső konfliktusa: anyaként semmit sem ér az élet, csak a hivatalában, karrierjében előrejutó nő ér valamit a világ, és - sajnálatos módon - a maga szemében is.

És ahogy valaha az ő édesanyja, az álomgazda is beleesett a "vagy-vagy" kizáró csapdájába: vagy hivatásomnak élő nő vagyok, vagy édesanya. A kettő mintegy kizárta a tudatában egymást. Ellenséges harcvonalak feszültek itt szemben egymással.