A gyerekszoba a felnőttek találmánya

Valóban diszlexiás lesz-e egy gyerek, ha mozgásfejlődéséből kimarad a mászás? Jó-e ha csak hetente egyszer fürdetik a babát? Hogyan mondjuk el egy kislánynak, hogy meghalt a nagypapája? Miért nem tud egy hároméves egyedül aludni? Anyuka tanítsa-e otthon a gyereket, vagy valaki más segítsen a házi feladatban? Sződy Judit válaszol.

Kisfiam most 10 hónapos. Korán kezdett el kúszni, és ebben annyira ügyessé vált, hogy így is gyorsan eljut bárhová, így még mindig nem mászik. Már feláll és kapaszkodva lépeget, úgy tűnik, hogy a mászás kimarad az életéből. Több helyen olvastam, hogy azoknak a gyerekeknek, akik nem másznak, nagyobb az esélyük arra, hogy diszlexiások lesznek. A kérdésem, hogy van-e arra valami ötlete, hogyan tanítsam meg a kisfiamat a mászásra, vagy az a jobb, ha ezzel nem foglalkozom.

Az ügy azért ennél bonyolultabb. Hogy megnyugtassam: a kúszás majdhogynem egyenértékű a mászással: a gyerek ellenoldali végtagokkal ritmikus helyzetváltoztató mozgást végez. Ez a mozgásforma nagyon sok hasznos ingert biztosít az idegrendszer fejlődéséhez. Ám ennek hiányában sem biztos, hogy probléma lesz később a részképességekkel, a figyelemmel vagy más kognitív képességgel.
Megpróbálom a dolgot fordítva megközelíteni: a statisztika szerint a figyelemzavaros, részképesség-zavaros (írás, olvasás, számolás zavarai) gyerekek anamnézisében (vagyis megelőző életútjában) az átlagosnál többször találja azt a vizsgáló orvos vagy gyógypedagógus, hogy a gyerek kihagyta a mozgásfejlődése során a mászást. Ebből két dologra lehet következtetni: ezeknek a gyerekeknek már akkor eltérő volt a mozgásfejlődésük, éppen azért, mert idegrendszerük az átlagostól eltérően fejlődött; illetve arra, hogy ez a típusú mozgásfejlődés korlátozza az idegrendszer megfelelő kialakulását. Ez tehát elmélet. Az viszont tény, hogy a kúszás és a mászás nagyon fontos ingerekhez juttatja az idegrendszer, ugyanúgy, ahogy korábban a ringatás, forgás (gurulás). A sok kúszás-mászás jót tesz a fejlődésnek, ezért nem tanácsoljuk a szülőknek, hogy olyan környezetet teremtsenek, ami ezeknek a mozgásoknak a kihagyására ösztönzi a gyereket. Vagyis: ne használjanak bébikompot, ne tartsák a gyereket naphosszat autósülésben vagy "ringatószékben", ne tartsák szűk ágyban vagy járókában, ahol hely sincs, a rácsok viszont arra ösztönzik a babát, hogy álló helyzetbe kapaszkodjon.
Nagyobb korban is jó a négykézlábazás: lehet alagutast vagy kutyusosat játszani a gyerekkel, ami amellett, hogy élvezetes, tényleg hasznos is a kicsi számára. De ehhez az kell, hogy megértse, hogy mit akarunk, és az hogy mi magunk is négykézlábazzunk vele.