Álmok, melyek valóra válnak

Az álmok egyik legkülönösebb képessége az, hogy előre "látják a jövőt". Nagyon sokan megfigyelték már ezt a jelenséget a saját álmaikon is, de az emberek többsége csodálkozva, meghökkenve mesélget el évezredek óta olyan álmokat, amelyek később "valóra váltak".

Vagy az is igen elgondolkodtató, hogy bizonyos álmok miért jelennek meg csak részleteikben "álomhűen" a valóságban. Azaz azt tapasztaljuk, hogy az álmok bizonyos elemei megtörténnek, bizonyos elemek meg csak módosulásokban.
Ahogy egy kedves hölgy esetében, aki azt álmodta, hogy munkatársnőjét és annak kislányát halálra gázolja egy piros kamion. Elmesélte a kolleganőjének ezt a rémálmát, aki megnyugtatta az álmodót, hogy: Ugyan már, tudod, hogy soha sem hozom be a gyereket a munkahelyre! Aztán egy szép napon mégis úgy alakult, hogy a gyerekével együtt autózott a munkahelye felé, amikor jött a piros kamion, megtörtént a gázolás, de a kedves kolleganő és gyermeke nem haltak meg, csak kórházba kerültek. Miért történt módosulás? Mert szólt a kolleganőjének, aki mintegy tudat alatt figyelt arra a piros kamionra? Mondhatjuk, hogy lehetséges.

De akkor mi van az olyan álmok esetében, amiket nem mesél el az álomgazda, mert nem is sejti, hogy jövőt jelző álmok, és mégis csak részletekben zajlanak le álomhűen? Vagy amikor nem is lenne kinek, miért elmesélni, mert magának az álomgazdának a jövőjéről adnak jelzéseket? Sok kérdést vetnek fel a jósálmok. Amikor beléjük nézünk, akkor a létezés nagy titkaiba vetünk pillantást.

Vannak emberek, akik csak a saját vagy hozzájuk közel álló szeretteik életével kapcsolatban álmodják meg a jövőt, és mind a mai napig vannak olyanok is, akiknek nagyobb közösség sorsát érintő-jelző álmaik vannak, mint régen a sámánoknak, illetve egy egész állam sorsáért felelős kiemelkedő személyeknek. Emlékezzünk a bibliai fáraó álmaira a hét szűk és a hét bő esztendőről!

Érzékelik a kollektív jövőt, ahogy például az amerikai kereskedelmi világtornyok összeomlását is sokan látták álmaikban, vagy nappali látomásaikban, és néhány művészi vénával rendelkező közülük meg is festette, írta ezt a később be is következő tragédiát. Szepes Mária írónő birtokában van egy olyan anyag, amely arról szól, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös gyóntatópapja a világháborút kirobbantó szarajevói merényletet megelőző éjszaka megálmodta ezt a tragikus eseményt, de maga sem hitte el, egészen addig, míg meg nem érkeztek a hírek annak megtörténtéről. Bűntudat gyötörte, hogy talán megakadályozhatta volna. De nem így cselekedett. És valóban: hitt volna neki valaki?

Tar Ildikó