Egy boldogtalan szerelmi háromszög

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket!

Helló Facér Pasi!

15 évi házasság után (ennek már 4 éve), nálunk is megjelent az a bizonyos harmadik. A házasságomat addig jónak ítéltem meg, azt hiszem, tökéletes szellemi és testi társak voltunk, talán a lángoló érzelmekkel volt csak baj a vége felé. Már nem tudtam úgy csodálni, úgy lelkesedni érte. Hiba volt! Két gyönyörű gyerekünk van, akikkel az iskola is diadalmenet, az anyagi háttérünk is kifejezetten jó.

Egy fél év múlva megéreztem, hogy baj van a házasságommal, de álmomban sem gondoltam volna erre. Sajnos depressziós lettem, én, az életvidám, a társaság motorja... Egy újabb félév után lelepleződött a kapcsolat. Persze egy beosztottja volt, aki 8 évvel fiatalabb, mint én. Az akkor még házas nő más munkahelyre került, megnyugodni látszottak a kedélyek. Csakhogy érdekes módon, fél évente valaki felvilágosított, hogy még mindig tart a viszony.

Volt időszak, amikor cirkuszoltam, szidtam a nőt (mai napig bánom ezt, nem lett volna szabad lealacsonyodnom!). Viszont már régóta próbálok újra meleg otthont teremteni, sok humorral, változatossággal. A hangulat kifejezetten jó otthon! A szexuális életünk szerintem rendben van.

A férjem egyébként egy nagyon jó ember, talán ezért is került ebbe a kelepcébe. Nyilván a másik nő megjelenésének én is oka vagyok, nem mentegetem magam! A nő viszont (mint később kiderült) előadta a szerencsétlen, elesett nőt, aki azért jár gyalog a munkahelyére, mert nincs pénze bérletre, azért nem tud elválni a férjétől, mert anyagilag nem tudják megoldani és még sorolhatnám. A férjem, aki fantasztikusan vezet egy nagy céget, bedőlt mindennek. Én bármit megvehettem magamnak, utaztunk... A másik oldal szerencsétlen és nyomorog... Hát lett lakás, kocsi, külföldi utazás, havi apanázs.

Azt hittem, idén nyáron (ekkor már 4. éve tartott a kapcsolat), már érzelmileg túl vagyok rajta, volt fél év nyugalmam, mikor nem foglalkoztatott a dolog. Sok férfi van körülöttem, szeretik nagyon a társaságomat, persze viszonyba nem keveredtem senkivel és tisztában vannak azzal, hogy nálam ez nem működik. Sokan felnéznek rám szakmailag, és a férfiak szerint egy nagyon izgalmas, szép nő vagyok. Ez idézet volt, sajnos mostanában ezt én nem így látom, de szerintük van bennem valami különleges kisugárzás.

Aztán decemberben ismét eljutott hozzám a hír... És ekkor rájöttem, hogy önbecsapás volt, hogy engem már nem érdekel a férjem. Nagyon szeretem még mindig, és ő is ezt mondja. Soha nem akart válni, mikor elmentem ügyvédhez (2 és fél éve), sírt és könyörgött, hogy ne tegyem, mert én és a gyerekek jelentünk neki mindent. Azt mondta, hogy a másik kapcsolat már régóta halódik, már teher, de felelősséget érez a nő iránt, hisz ő feltartotta és lehet, hogy ez alatt az idő alatt már talált volna egy független embert, aki a társa lehetett volna. Lelkiismeret furdalása van, mert ő ezt nem tudta neki megadni, és lelkiismeret furdalása van velem szemben is. "Te nem ezt érdemelted tőlem, ne haragudj, nagyon szeretlek, adj még egy esélyt!" - ez egy két hetes idézet a férjemtől.

Én úgy látom, hogy az a másik nő tökéletesen tisztában van a férjem gyenge pontjaival és érzelmileg zsarolja, sajnáltatja magát. Persze már ebben sem vagyok biztos. Nem értem, hogy egy ember, aki emberek, pénzek fölött diszponál sikeresen (nagyon szeretik, elismerik a cégnél), hogy nem tudja megoldani ugyanolyan határozottsággal a magánéleti problémáit is! Igazából mindhármunkat sajnálom, mindannyiunkból sokat elvett ez a 4 év és senki sem boldog.

Mit tanácsolsz?

Drága Napraforgó!

Amit én tanácsolok, az mellékes ahhoz képest, hogy milyen fantasztikus, kitartó és erős ember vagy. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy főnyeremény. Ha egy férfi igazi társról álmodik, akkor valószínűleg egy hasonló nő körvonalazódik ki, mint amilyen te vagy.

Ami a kérdésedet illeti, azt gondolom, hogy a kapcsolatotok mélypontján túlvagytok, ami nyilván nem lehetett könnyű, de szerencsére túléltétek. Le a kalappal! Olyan nehézségeken vagytok túl, hogy biztos vagyok a teljes rendeződésben. A férjed szeret. Arra már ő is rájött, hogy nem lehet jobb választása, mint veled maradni és hamarosan - szerintem - ismét csak veled lesz. El kell távolodnia érzelmileg attól a másik nőtől, amit csak azzal segíthetsz, ha ugyanolyan erős és vidám maradsz, amilyen eddig is voltál.

Hogy miért nem tudja megoldani a magánéleti problémáit miközben a cégénél annyira határozott? Nem tudom, de azért nem ugyanazzal a szemüveggel nézném a két dolgot. A munkáját néhány év alatt simán megtanulhatja az ember, de az életet nem tanítja senki. Ráadásul az élet teljesen kiszámíthatatlan. A férjed négy évvel ezelőtt fogékony volt egy új érzelmi kapcsolatra, ami nem jelenti azt, hogy ez örökké így marad. Lassan ugyan, de begyógyulnak a sebek.

Csókol, a Facér Pasi!