Kedves Tanácsadó,
25 éves leszek, és egy problémám lenne. A barátom 28 éves, májusban lesz öt éve, hogy együtt vagyunk. A barátommal vitáztunk azon, hogy én miért nem akarok hozzáköltözni az esküvő után. Nekik három szobájuk van (amit semmiféleképen nem szándékoznak eladni), nekünk meg kettő.
A problémám: jövendőbeli anyósom. Mindig mindent kell tudnia, mindenért érdeklődik. A haverokkal elmentünk Republic koncertre, és persze anyósom is kellett hogy jöjjön. Furcsán éreztem magam, hogy mellettem anyósom állt és táncolt. Hiába beszéltem a barátommal, hogy miért kell az anyjának velünk jönnie ilyen helyre, mert azt válaszolta, hogy "szegény egyedül van".
A barátom szerelemgyerek, és csak az édesanyja nevelte fel. Én elhiszem, hogy szereti és tiszteli az édesanyját, de nem képes neki megmondani egyes dolgokat. Akárhányszor fenn vagyok náluk, az anyja ott ül velünk a szobában, és hárman nézzük a tévét, hiába van neki is külön szobája és külön tévéje. Ha már most ilyen, akkor én úgy gondolom, hogy ha odaköltözöm, akkor is mindig ott lesz mellettünk, és nem lesz majd semmi véleményem.
Nem hiszem, hogy majd fog segíteni a háztartásban, ha ott lesz az anyucija, aki mindent megcsinál a kicsi fiaért. Nem akarom, hogy olyan helyzetbe kerüljek. Volt alkalmam egyedül lenni az anyjával, és másképp beszélt velem, mint amikor ott volt a barátom is. Persze ő mindezt nem hitte el. Mondtam a barátomnak, hogy esküvő után úgy szeretném, ha külön laknánk, de azt válaszolta, hogy ennek semmi értelme, hiszen ott van a háromszobás lakásuk.
Kérem, segítsen, mert már nem tudom, hogy mit csináljak. Akármit mondok, a barátom megsértődik, és azt kérdi, hogy miért látom az anyját olyan "sárkánynak". Az édesanyja ügyel valami kisgyermekre, és egy nap azt mondta neki a gyermek, hogy "te ravasz vagy!". A gyermekek mindig igazat mondanak, nem?
Előre is köszönöm a válaszát.