Felneveltelek, most nem hagyhatsz cserben!

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Levélíró!

Abszolút tisztán látja a helyzetet, vagy legalábbis ugyanazt gondoljuk ketten erről a közös jövőről, ott a háromszobás lakásban. Barátja sorsa vagy inkább végzete, sajnos, tipikus. Óriási érzelmi teherként nehezedik vállára, hogy anya "rááldozta életét", és hűtlen cserbenhagyásként élné meg, ha most felnőve elkezdené magával élni az önálló, független életét. A dráma háromszereplős. A mama, a fia és maga. A mama valószínűleg mint egyedülálló nő, tényleg sok áldozatot hozhatott fia felneveléséért. Ezt kár lenne tagadni. Miközben a maga barátja felnőtt, egyfajta sajátos szimbiózis alakult anyja és közte, valószínűleg szimbolikusan ő lett a "férje" a mamának. A mama vele osztotta meg gondjait, problémáit, együtt küzdöttek, osztották be a pénzt, tartották rendben a lakást stb. Mindez végül is természetes, barátja volt a "férfi" a házban, ő javított, szerelt, végzett olyan munkákat, amiket máshol a férjek végeznek. Ez jól működött éveken át mindkettőjük megelégedésére. Aztán megjelent maga mint csábító nő, és el akarja venni a mamától a "férjét". A mama válasza erre, hogy kapaszkodik fiába, és olyan klassz és fiatalos akar lenni, mint maga. Elmegy a Republicra táncolni is, mert meg akarja mutatni, hogy ő is van olyan jó, mint mMaga. A mama titkos fegyvere a hála megkövetelése fiától. Azt sugározza fia felé, hogy "nem hagyhatsz most cserben, amikor megöregedtem". A helyzet persze képtelen, ha barátját vagy anyját kérdezi, ők mit sem tudnak erről a "különös házasságról".

A másik szereplő a barátja, aki úgy nőtt föl, hogy titkon mindig sugallva volt neki, hogy "mi ketten összetartozunk". A teljes családokban, ahol van egy apa és egy anya, természetesebb folyamat, hogy a fiúk és lányok, felnőve, leválnak, önállósodnak, hiszen ott marad hátra férj és feleség egymásnak támaszként és vigasznak. Barátja titkon valószínűleg mindig olyan lányt szeretett volna, aki "jól kijön" majd anyjával, és nem kell neki majd választania.

És itt következik maga, aki nem hajlandó az "anyakirálynő" mellett elnyomott hercegnőcske lenni. Leendő anyósa négyszemközt azért beszél magával másként, mert el akarja riasztani, vagy előre le akarja rendezni a viszonyokat, hogy maga itt csak másodhegedűs lehet.
Amit barátjának meg kéne értenie, az a következő: lehet a mamája bármilyen tündéri, a maguk házasságát eltorzítja a mama folyamatos jelenléte. Talán már így is nehezített az intim együttlétük, akárcsak az, hogy tévénézés közben barátjához bújjon, hisz "viselkedni" illik. Egy meghitt, igazi házasság feltétele, hogy ne legyen nem kívánatos zavaró harmadik személy jelen, aki érzelmileg megosztja valamelyik felet, legyen az a barátja mamája, a mMaga mamája vagy bárki más. Kiöli a napi intimitást, ha mindig tekintettel kell lenni arra, hogy van egy "idegen" is a lakásban.
A másik dolog, hogy a mama most akarja "beváltani" azt a csekket, amit fia meggondolatlanul "aláírt". Ez a csekk arról szól, hogy most "te következel". "Eddig én gürcöltem érted, most te segíts nekem!"

Ha most ezt az egészet egy hasonló helyzetben lévő mama olvassa, valószínűleg igencsak megharagszik rám. Neki is írom, hogy a szülőknek nem az a küldetésük, hogy maguknak neveljék fel fiaikat és lányaikat, hanem az Életnek. Egy szülő igazi célja az kell hogy legyen, hogy gyermeke sikeres és független életet élhessen. A mama valahol elrontotta az életét. Hogy mennyire tehet róla és mennyire nem, azt nem tudhatjuk. Hogy egyedül nevelte fel fiát, az részben az ő döntése volt. Hogy ez milyen konkrét körülmények közt alakult ki, szintén nem tudjuk. Talán nem volt kérő, vagy a mama rossz mostohaapának ítélte meg kérőit, vagy talán soha nem is akart férjhez menni. Akárhogy volt, ő csinálta, ő alakította életét. Mindenki bizonyos korlátok közt képes életét irányítani, ezt jól tudjuk. De a felelősség mégis azé, aki felnőttként élte az életét, és nem azé, akit közben felnevelt. Barátjának azt kéne belátnia, hogy csak a mama osztotta rá a "cserbenhagyó" szerepet, ezért ő nem felel. Bármily nehéz döntés, de a mamának el kéne engednie fiát a fia érdekében. A fiúnak pedig kéne vállalnia azt, hogy szelíden, nem hálátlanul és nem ajtó csapkodva, de bejelenti igényét a felnőtt, önálló életre.

A felek jelenleg harcban állnak. A maga eszközei kevesek. Mondhatni, csak végső eszközei vannak, a visszazsarolás. A meggyőzés eddig sem hatott. A mama hadállásai erősek. Maga arra van kényszerítve, hogy azt mondja: "Vagy én, vagy a mama.". De ez sem jó megoldás, mert szélsőséges. A mama tényleg többet érdemel, mint hogy cserbenhagyják. Neki is jár valami a fiából. De a maga számára jó megoldás csak akkor születik, ha barátja és anyja belátják, hogy itt az ideje kapcsolatuk átrendezésére. Hogy a mama tudjon lemondani részlegesen fiáról, fogadja el, hogy ezentúl fia majd gyakran látogatja őt, de nem vele él.

Sajnos ebben a drámában egyelőre mindenki vesztésre áll. Ha maga nem tudja barátját meggyőzni, elvész egy szerelem, öt év és egy jó házasság. A barátja elveszíti magát, egy szerelmet, egy házasságot és ott marad örökös rabságban a mamánál. A mama megőrzi fiát, aki viszont boldogtalan lesz, és lassan majd meggyűlöli a mamát.
Nekem úgy tűnik, az igazi döntés a maga kezében van, magának kell választania: megkockáztatja a végső eszközöket, vagy besétál a veszélyes együttélés csapdájába. Sok múlik azon, barátja mennyire képes felfogni, mekkora felelősséggel tartozik magának és önmagának. De mint a kártyában, ha nagyon vesztünk, jobb félidőben felállni és belátni, hogy ez nem a mi partink volt.

Üdvözlettel: Szendi Gábor