Ezek azok az álmok, amelyekről különösen erősen érezzük, tudjuk, hogy a létünk szempontjából fontosak: jelentős dolgot, sorscsapásokat, nagy szerencsét jósoltak, figyelmeztettek minket valami igen fontos eseményre, egy emberrel tartott kapcsolatunkra, önismereti tükröt tartottak elénk, sőt akár túl is léptek a mi személyes életünk keretén, és az egész emberiség, univerzum sorsával kapcsolatban mutattak meg jelentős dolgokat. Ezek az utóbbi álmok általában sámánálmok néven szerepelnek a szakirodalomban, és rájuk a következő írásunkban kerítünk sort.
Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy nem attól "nagyok", mert hosszú, színes események kavarognak bennük, bár ez is előfordulhat, hanem a jelentőségüket érezzük nagynak.
Terjedelem szempontjából lehetnek nagyon rövidek is akár. Esetleg akár puszta hangálomként is jelentkeznek. Az álmodó nem is lát semmit, csak a tudatában szólal meg egy hang:
"Van túlvilág, de nem olyan, amilyennek a papok tanítják. Nem elmondható, hogy milyen, mert nincs rá emberi szó, emberi fogalom. Itt nincs jó, és nincs rossz." (Az álmodóhoz a halott nagymama szólt),
vagy:
"Az egyéni léted önmagában jelentéktelen, csak annyiban vagy fontos, amennyiben fenntartod a létezés nagy áramlását, és felajánlod szolgálataidat érte",
vagy:
"Ne félj, igaz úton jársz, és én fogom a kezed!" (isteni sugallatszerű érzet jelentkezett az álmodóban már az álmodások alatt, majd felébredve is, amin azért csodálkozott el, mert a szó hagyományos értelmében nem tartotta magát vallásosnak).
Olykor előfordul, hogy egyetlen kép villan fel, de jelentős üzenet van benne. Figyelmeztet egy igen fontos dolog megtételére, amit a nappali tudat elfelejtett, vagy hamarosan bekövetkező eseményekre, találkozókra készít fel.
"Egy csapat összehozott egy találkozót a számomra a nappali életemben egy férfival, azért, mert véleményük szerint még mindig nem mértem fel teljesen jól a bennem élő lélek-képmást, az én férfi-lelkemet, ezért elrendezték a nappali életem eseményeit úgy, hogy találkozni tudjak azzal a férfival, aki leginkább jellemzi a jungi értelemben vett animusomat." (Animus a nő lelkében élő "férfi" én.)