Nyári táborba készül a gyerekünk

Úttörőtábor, napközis tábor, építőtábor. Zászlófelvonás, körletrend, mint a mókus. Ebben volt része annak a generációnak, amelyik ma kényszerül szinte egész nyárra elfoglaltságot keresni csemetéjének. A mama és a papa ugyanis nem nagyon ér rá nyaralni. De a gyerkőcnek mindenképpen kell.

Az, hogy milyen eredménnyel jár a nyári időszak betáblázása, a család pénztárcájától is függ. A kínálat ugyanis hatalmas és sokszínű, minden korosztálynak szól. Számtalan szaktábor és "sima" nyaraltatás kínálja magát az iskolák, óvodák faliújságjain, már május elejétől. Azért a színes kavalkádban ne felejtsük el a lényeget: hogy a gyerek jól is érezze magát a vakáció alatt.

Inkább a nagymama vigyázzon rá!

Minden évben szkeptikusan hallgatom azokat a szülőtársakat, akik négy-öt éves gyerekük óvodás táboráról mesélnek, nagy lelkesedéssel. Vajon érett-e már egy ilyen picurka arra, hogy több napot szülei, esetleg testvérei nélkül töltsön a messzi távolban, az üveghegyen is túl?

Egész biztos, hogy lehet jó óvodás tábort csinálni. Kötve hiszem, hogy az a rengeteg pedagógus csak a pénz kedvéért hajlandó lenne heteket tölteni egy kazal honvágytól bömbölő kisgyermekkel. Egész biztos, hogy nem bömbölnek egész nap, sőt, van, amikor kimondottan jól érzik magukat. Mégis azt javaslom a szülőknek, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekek nyári szünetének megtervezésekor vegyék figyelembe: a vakáció nem bátorságpróba, hanem a gyerek jól megérdemelt pihenőideje. Ennek a korosztálynak egyszerűen nem igénye még az, hogy állandóan közösségben legyen. Maga a csoporthoz való alkalmazkodás is igénybe veszi a kicsiket. Ha van rá lehetőség, inkább a nagymamához, nagynénihez küldjük nyaralni a, de még jobb, ha minél több időt a szülőkkel tölt a kicsi. Az sem baj, ha el sem utaznak, hanem "csak" családi programokat szerveznek maguknak, vagy egyszerűen otthon maradnak játszani, beszélgetni, megvarrni végre a Talpas mackó elszakadt fülét. Így a gyerek minden este a kedvenc kuckójában, a kedvenc párnájával, a kedvenc anyukájának meséje után térhet nyugovóra, hallgatva a papa horkolását. Ez mind-mind nagyon jó dolog egy óvodásnak, hiszen biztonságot nyújt. Igazán ilyen körülmények között pihenheti ki magát az ember gyereke.

Ha mégis táborozásra kerül sor, legjobb, ha ismerős felnőttek és gyerekek társaságában küldjük a gyermeket világgá. Ha az óvoda szervezi a tábort, nem kell a gyermeknek azzal tölteni az első napokat, hogy alkalmazkodjon a csoport vezetőihez és a normákhoz, hiszen csak a környezet változik, a társaság nem. Ez is elég nagy kihívást jelent egy csöpp gyerek számára. Jobb, ha a szülő úgy rendezkedik be, hogy bármikor érte tudjon menni, ha az ismerős környezettől és a mamától való elszakadás túlzottan megviselné a gyermeket.
Ha teljesen idegenek közé kerül a gyerek, fontos, hogy indulás előtt néhány szót váltsunk a felnőtt kísérővel csemeténk szokásairól, önállóságáról, esetleges bepisilésről, éjszakai felébredésről stb. Hazatérés után pedig adjunk alkalmat, hogy "kipihenje a nyaralást", töltsünk vele néhány nyugodt napot, amikor végighallgatjuk élményeit, eljátsszuk együtt, hogy mi történt, és mi is elmondjuk, hogy velünk mi történt a külön töltött idő alatt.