Nyári táborba készül a gyerekünk

Úttörőtábor, napközis tábor, építőtábor. Zászlófelvonás, körletrend, mint a mókus. Ebben volt része annak a generációnak, amelyik ma kényszerül szinte egész nyárra elfoglaltságot keresni csemetéjének. A mama és a papa ugyanis nem nagyon ér rá nyaralni. De a gyerkőcnek mindenképpen kell.

Tíz-tizenkét éves kortól általában az addig még bátortalan gyermekekben is felébred a kalandvágy. Ők már maguk kívánkoznak el a mama szoknyája mellől, hiszen az igazi közeg, ahol jól érzik magukat: a kortárscsoport. Szívesen mennek szaktáborba is, ha olyan dologgal foglalkozhatnak naphosszat, ami egyébként is közel áll hozzájuk.
Persze itt is, mint a hétköznapokban, nagy jelentősége van annak, hogy a szülő el tudja választani azt, ami a saját vágya, és azt, ami a gyereké. Attól, hogy a papa világéletében arra vágyott, hogy népi kismesterségekkel foglalkozzon, még nem biztos, hogy a gyermek is rajongani fog érte. Ha a kölök szövés, fonás, bőrözés helyett naphosszat a helybéli gyerekekkel rúgja a bőrt, célszerű lesz jövőre inkább sporttáborba íratni.

A döntésnél vegyük figyelembe gyermekünk teherbíró képességét is. Vándortáborban, evezőstáborban, lovas táborban menni kell, akármi is történjék. Ha kétséges, hogy bírja-e az iramot, inkább ne dobjuk a mély vízbe, legfeljebb akkor, ha a gyerek ragaszkodik egy ilyen megmérettetéshez.

Erre a korosztályra is igaz, hogy nem kell őket egész nyáron "szakszerűen" foglalkoztatni. Jó, ha egy-két hét marad a lazításra is. Ezen nem azt értem, hogy hagyjuk magára. Valamennyire minden napot meg kell szervezni, mert ebben a korban kifejezetten hajlamosak a gyerekek arra, hogy naphosszat a tévét bámulják, még akkor is, ha odakinn tótágast áll a napsugár.