A törpékkel nem szabad szigorúnak lenni

Milyen alapdolgok kellenek a dackorszakba lépett gyerek szülőjének "indulókészletébe"? Hogyan találjuk meg kamasz gyerekünkkel a megfelelő hangot? Hogyan befolyásolja egy kisgyerek énképét, ha megváltoztatják a nevét? Szabad-e babáznia egy kisfiúnak? Érette-e egy baba arra, hogy egyéves korában bölcsődében töltse a napjait? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

A kisfiam 2,5 éves, és nagyon nehéz vele. Majdnem minden öltöztetés, fürdetés közelharcba torkollik, egy nap átlag 2-3 jó nagy hiszti van, ilyenkor üt-vág, nem lehet megnyugtatni. Sokszor ellenkezik, nem hallgat sem a szép szóra, sem a fenyegetésre. Ha valami nem úgy történik, ahogy akarja, már robban. Egy csomó dolgot, amit amúgy helytelenítek, kénytelen vagyok ráhagyni, mert bőven elég az is, hogy a feltétlenül szükséges és fontos dolgokra rábírjam.
Amúgy értelmes, aranyos gyerek, nagyon kedves és együttműködő is tud lenni. Sajnos nemigen van gyerektársaságban, csak velem és a nagyszülőkkel, nem is szívesen megy idegen helyre, nagyon ragaszkodik hozzám.
Márciusban született a kistestvére, nyilván ez is ront a helyzeten, de már előtte is ilyen volt.
Magamat okolom a viselkedéséért, mert 1,5 éves volt, amikor vissza kellett mennem dolgozni, a nagyik vigyáztak rá. Hetente kétszer most is anyósoméknál van, mert szükségem van egy kis feltöltődésre.
Úgy érzem, hogy nem voltam vele elég következetes és elég szigorú, illetve hogy nincs elég fantáziám, nem tudok vele jól játszani, nem tudok a partnere lenni, többet törődök magammal, mint vele. Mit tegyek?

Ne okolja magát kisfia viselkedéséért, a dackorszak valóban próbára teszi a szülőket. Biztosan nehéz lehet most önnek egyszerre két gyermek felé megértőnek és türelmesnek lenni. A dacos viselkedést ebben a korban nem lehet elkerülni, kiküszöbölni. Viszont lehet tompítani, ritkítani, egyes dühkitöréseket megelőzni.

Nem tudom mit ért azon, hogy nem volt elég szigorú kisfiával... Én azt gondolom, egy ekkorka kis törpével nem is szabad szigorúnak lenni. :-))) A gyerekeknek természetesen szükségük van határokra (és arra, hogy azokat be is tartassuk velük), de ugyanúgy szabadságra is, a korukhoz mérten. A dackorszakban a nevelésben sok ellentét jelentkezik: határok és szabad terek, következetesség és engedékenység között kell egyensúlyozni. Arra figyeljen, hogy a fontos dolgokban (pl. ha valami veszélyes vagy kárt okozó viselkedés stb.) legyen következetes, a kevésbé fontos dolgokban (pl. milyen ruhát vegyen fel, melyik pohárból akar inni stb.), lehet engedékenyebb. (Mint ahogy írta is, hogy van, amit ráhagy!)

A tilalmak a dacos gyermek számára különösen érzékeny pontok, ezért érdemes arra törekedni, hogy minél kevesebb legyen belőlük. Minél több tilalom korlátozza a gyermeket, annál gyakrabban dacol! Ha valamit megtilt, kérdezze meg magától, "ezt most miért is nem engedem?"! Sok esetben kiderül, hogy megszokásból, értelmetlenül tiltunk meg valamit, vagy lehetséges kompromisszumot kötnünk. (Pl.: eső után nem szabad a pocsolyákba belelépni. De ha gumicsizmát adunk rá, akkor megengedhetjük.)

Ha kitör a dühroham, próbálja meg elterelni kisfia figyelmét valami meglepő dologgal: pl. elkezd mesélni egy mesét, elővesz egy elfeledett játékot, mond valami vicceset, ami a szituációból adódik, vagy felkínál egy másik alternatívát. Az a jó, ha minél tovább meg tudja őrizni a nyugalmát, és kisfia is érzi, hogy segíteni szeretne neki. De az sem baj, ha néha kiborul, legalább kisfia megtapasztalja, hol van az a határ, amihez nem jó érzés eljutni.

A dührohamok ritkítása szempontjából pedig nagyon fontos, hogy gyermekének folyamatosan kimutassa a szeretetét! Kis dolgokban: pl. magához öleli, vagy megsimogatja, megdicséri, ha valamit jól csinál, meg is mondhatja neki, hogy szereti, stb. A dicséret és a szeretet kifejezése nagyon fontos dolgok, mert ezek tudják megalapozni a kapcsolatot. Minél inkább érzi a kisfia, hogy szeretetteljes a kapcsolatuk, annál kevésbé fogja megkockáztatni ennek megtörését dacos viselkedésével, illetve annál könnyebben kibillenthető egy-egy dührohamából. Higgye el, a dühroham kisfiának is nagyon rossz, csak ő egyszerűen nem tud uralkodni magán ilyenkor, és nem tudja leállítani sem magát.
A másik legalább ennyire fontos dolog, hogy szánjon rá rendszeresen kizárólagos időt! Amikor csak rá figyel. Nem törődik a mosogatással, teregetéssel, azok úgyis megvárják! Nem baj, ha nem tud vele "jól" játszani. Kisfiának sok esetben arra van szüksége, hogy egyszerűen csak ott legyen vele. Elég elindítani valamilyen játékot, és figyelni őt, ahogy folytatja, variálja.

Remélem, hamarosan megtalálja kisfiához az utat!