A törpékkel nem szabad szigorúnak lenni

Milyen alapdolgok kellenek a dackorszakba lépett gyerek szülőjének "indulókészletébe"? Hogyan találjuk meg kamasz gyerekünkkel a megfelelő hangot? Hogyan befolyásolja egy kisgyerek énképét, ha megváltoztatják a nevét? Szabad-e babáznia egy kisfiúnak? Érette-e egy baba arra, hogy egyéves korában bölcsődében töltse a napjait? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

A feleségemmel próbálunk egy nem mindennapi problémára megoldást találni, szeptemberben 7. életévét betöltő kisfiunkkal kapcsolatban. A korához képest szellemileg nagyon érett Tamás kicsit akaratos és mindenben a saját igazát védő gyerek, ami önmagában nem zavaró számunkra, mert ha kell, meghúzzuk a határokat és a mellett következetesen kitartunk, ilyenkor ö is belátja, hogy nincs tovább, és vagy átkeveredünk egy másik témakörbe, vagy felajánl egy olyan megoldást, ami neki is elfogadható és mi is beleegyezünk.

Sajnos, most egy olyan kérdésben nem találjuk a kompromisszumot, ami a mi hibánkból következett be, de a kisfiunk egész életére kihatással lehet. A születésekor még nem voltunk házasok a feleségemmel, így a gyerek az anyai nagyapjának a családi nevére lett anyakönyvezve. Nemrégiben összeházasodtunk a feleségemmel, aminek a tervét kezdetben a gyerek elutasította, de már a "bulin" nagyszerű hangulatban volt, és azóta sincs ezzel semmi baj, kivéve, hogy az édesanyja nevének megváltozása nem a kedvére való, de ebben nem fejt ki különösebb ellenállást.

Most megy iskolába, és féltjük őt a gyerekek ok nélküli kegyetlenkedéseitől, csúfolódásaitól, így szeretnénk a nevéhez előtagként hozzátenni az én családnevemet, ezt azonban minden formában elutasítja.

Direkt azért találtuk ki ezt az előtagos megoldást, hogy ne vegyük el tőle a saját nevét, amihez csaknem 7 éven keresztül már hozzászokott. Próbáltuk kérdezgetni, hogy milyen nevet szeretne, de megmakacsolta magát, és csak annyit mond, hogy anyának is csúnyább lett így a neve, és gyakran sírdogál, ha ezt a témát felhozzuk. Természetesen ilyenkor megnyugtatjuk, és elnapoljuk a végleges döntést, gondolva, talán hibásan, hogy csak hozzászokik majd a gondolathoz, hogy háromtagú lesz a neve. Sajnos az idő ellenünk dolgozik, mert az iskolába már mindenképpen az apai családnévvel és az eredeti családnévvel szeretnénk a naplóba beíratni.

Megértjük, hogy a formálódó énje elleni támadásnak érzi ezt a változást, de úgy érezzük, hogy mindenképpen szükséges ezt a lépést megtennünk. Minden lehetséges oldalon keressük a megoldást, és ezért fordultunk most önhöz is.

A névváltozással kapcsolatban leírom a véleményemet és javaslatomat, hátha segítségükre lesz döntésük meghozatalában.
Egy 7 éves gyereknek a neve már éppúgy énjének részévé vált, mint bármelyik testrésze. Ez őhozzá tartozik, önazonosságát (vagyis: az ő saját neve ő magát jelenti, a kettő azonos) éli meg a neve által (is). Ha ezen változtatást szeretnének, az károsan befolyásolhatja énképét és ezen keresztül önértékelését! Azt javaslom, ha már eddig vártak a névváltoztatással, most ne sürgessék, még az iskola miatt sem! Pláne azért ne!
Ha ugyanis kisfiában negatív érzések kezdenek kiépülni megváltozott nevével (még ha csak egy előtaggal bővülne, akkor is változás!) kapcsolatban, akkor ez gyenge ponttá válhat, és a piszkálódó, kötözködő gyerekek hamar megérzik. Tehát nem a neve miatt fogják csúfolni, hanem a hozzá kapcsolódó negatív érzések miatt: mert észreveszik, hogy kisfia ezt szégyelli, nem tudja a sajátjaként elfogadni.
Manapság már annyiféleképpen anyakönyveznek gyerekeket, és a családi állapotok is olyan változatosak, nem hiszem, hogy a gyerekek azért csúfolnának bárkit is, mert nem az apukája vezetéknevét viseli! Emiatt ne aggódjanak!

Ha már ilyen - viszonylag - nagy korban akarnak nevet változtatni, akkor azt javaslom, bízzák a névváltozás időpontjának megválasztását kisfiára! Biztos vagyok benne, hogy ennek feldolgozásához hosszabb időre van szüksége. Természetesen mondják el neki, hogy önök ezt nagyon szeretnék, de ne helyezzék nyomás alá! Ha ő magától kéri, akkor fogja tudni elfogadni, akkor tud azonosulni az új nevével teljes mértékben. Ebben az esetben biztosan nem okoz neki traumát a névmódosítás.
Bízom benne, hogy megtalálják kisfia számára a legelfogadhatóbb megoldást!