Benzingőzös gondolatok a szőke csajszitól

Ma már megint a benzin árának várható brutálnövekedéséről hallok a rádióban. Már fel sem fogom a milyen sokról milyen rengetegre sokkterápiás üzenetet, a hír viszont eszembe juttatja, hogy ránézzek az autóm műszerfalának szemmel kevésbé látogatott szegletére. Hát persze, ahogy vártam! A mutató már rég túlesett a zeniten, nem értem, hogy lehet, nemrég tankoltam!! Valaki lopja a benzinemet! Vagy ereszt a tank. Az nem lehet, hogy én kezelem gazdaságtalanul a pedálokat!

Most, hogy orral lefelé állok a piros lámpánál, a kis mutató még az empty vonal fölött, a piros tartomány felső harmadában pilinszkázik (fogjuk rá), de tudom, hogy amint elindulok és vízszintesbe ér az autó, a pöcök mélyen a vonal alatt, a piros mező aljáról néz majd rám vádlón. Ez viszont eszembe juttatja, hogy nem várhatok tovább, meg kell látogassak egy benzinkutat, mielőtt még az utolsó cseppet is elszívja a motor, és szánalmasan lefulladok, mint azt megtettem már annyiszor, éjszaka, vagy télen, vagy amikor épp talpig farsangi jelmezben (tamponnak öltözve) ültem a kocsiban, vagy útkereszteződés közepén, vagy mindezen körülmények halmozott meglétével bebüntetve. Férfiismerőseim ezen sztorik hallatán mindig csodálkozó pozícióba vonják szemöldöküket, értetlenül néznek szembe a benzinkúthoz fűződő ódzkodásommal.
Most akkor megpróbálom összeszedni mind magam, hogy elmenjek egy kúthoz, mind pedig a gondolataimat, hogy mire valóban meg is kérdezik, miért halogatom mindig a tankolást, már kész válasszal állhassak elő. A frappáns magyarázaton morfondírozom, miközben egy benzinkút megállíthatatlanul közeledik autómhoz, végem, autóm magától indexel, a kormány csavarodik, kár tovább ellenállnom.

Szóval mit is jelent a benzinkút nekünk, nőknek?

Talán azt, amit nektek, férfiaknak a nőgyógyászati váró. Ti legalább annyira meg vagytok rettenve a nőgyógyászati váró falán lógó újszülött fotóktól (pláne, ha ikrekről készült), mint mi a benzinkút töltőpisztolyától. És legalább annyira gyámoltalanul ácsorogtok kedvesetek által kint, a váróban hagyva a nagy számú kismama közt, mint mi, autónkból kiszállva a sok, magabiztosan tankolgató, kedélyesen keréknyomást méregető férfi közt. Mert a benzinkúton mindig sok a férfi. Ha itt készülne népszámlálás, a megszokott viszonyszámoktól jócskán eltérő értékeket kapnánk a lakosság férfi-nő arányát illetően. Viszont a kúton jelenlévő férfiak mind határozottak, ügyesek, csodálnivalók. Mi meg, nők, ha épp férfi nélkül térünk be egy benzinkútra (mert a tank persze mindig akkor ürül ki, amikor magunk vagyunk a feladatra), csak tekintgetünk jobbra-balra elbizonytalanodva, elanyátlanodva, lessük az idegen közeg szokásait, és legalább annyira szomjazzuk a férfiúi segítséget, mint autónk a benzint.
Itt mi szinte teljesen rátok vagyunk hagyatva. Mint ahogy ti az általunk írt bevásárló cetlire, ha a sarki boltba kell mennetek. Ha ti, férfiak benzinkútra járnátok bevásárolni (mint ahogy néha le is buktok, hogy oda jártok), sosem felejtenétek el tejet hozni. Vagy legalábbis szélvédőmosó, az mindig lenne otthon. Szóval mi csak állunk a benzingőzben, és már az oktánszámok láttán elfog minket a rettegés.

Ha nem jöttök rögtön segíteni tankolni, sokan el is hajtunk a benzinkútról a maradék két deci benzinünkkel. Inkább az út közepén való lerohadás, mint a tanksapka kicsavarása! Bár egy benzinkúton dolgozó férfiismerősöm megfigyelése szerint nem mindegyik tanksapkát nehéz lecsavarni. Leginkább csak a női autókét nehéz - mondja ő. Nagy bölcsesség! A tanksapka már eleve be van ragadva a benzintől, és mindig pont két fokkal koszosabb, mint amennyire mi bátrak vagyunk az összekoszolódás megkockáztatásához. Közülünk csak keveseknek sikerül egy-egy merész próba után nem úgy kinézni, mint egy olajfúrótorony elsőnapos munkása. A tanksapka egyáltalán nem nő-kompatibilis tárgy, na! A töltőpisztoly sem. Ragacsos (kivéve a fej reklámfelületét) és könnyen összebenzinezi a ruhánkat, aminek aztán sírás a vége. Nem is értem, titeket miért nem bosszant kevésbé a tanksapkával és a töltőpisztollyal való harc, mint mondjuk a gyrosevés. Pedig gyrost enni körülbelül olyan, mint tankolni - akárhogy ügyeskedsz, nem úszod meg lecsöpögtetett ruha és ragacsos kéz nélkül -, azzal a különbséggel, hogy a gyros legalább finom. Jó, oké, a benzinnek meg jó az illata, elismerem, hogy az ultralight-tépés tényleg kellemes, de még így sem nyújt annyi élvezetet a művelet, mint amennyi macera van vele.