Ha felénk, tébláboló, elveszett nők felé tartotok ti, egyenkezeslábasba öltözött férfiak, mi máris allelujázunk a boldogságtól, hogy megmentettetek. Az már kevésbé tesz boldoggá, ha megpróbáltok - a kötelező promóciós bepróbálkozáson felül - erősen, mondhatnám erőszakosan rábeszélni minket nagyobb oktánszámú benzin tankolására, mondván jobb lesz tőle verdánk teljesítménye. Ti is láthatjátok, hogy kicsi, női autókkal járunk, amelyek nem a Forma1-re lettek optimalizálva, jól tudjátok, hogy nincs a vérünkben a piros lámpától piros lámpáig tartó, nem több mint 100 méteres, őrült versenyzés. Meg azt is tudhatnátok, nekünk nőknek olyanokkal érvelni, mint magasabb oktánszám, jobb teljesítmény, jobb gyorsulás éppoly hiábavaló, mintha mi ecsetelnénk nektek a harisnyák magasabb DEN számával járó előnyöket. Meg az sem igazán kedves szívünknek, hogy az olyan extrákért, mint keréknyomás- vagy olajszintmérés "illik" egy kis aprót adni. Hiszen sokunkkal előfordult már, hogy az illatszerboltban segítettünk egy-egy elbizonytalanodott és zavarban lévő férfivásárlónak meglelni a kedvese által felírt intimbetétet a sokpolcnyi színes doboz és zacskó közt, mégsem kértünk érte egy százast.
De üsse kő! Inkább legyünk lehúzva egy-egy százassal, csak legyen rendben a kocsink. Még hálásak is vagyunk nektek, hogy ott vagytok a benzinkúton, hogy készségesek és segítőkészek vagytok, hogy velünk ellentétben rögtön tudjátok, mit kell megnézni, mihez kell hozzányúlni egy autón. Ha nincs otthon férfi a háznál, és valami baj van benzinüzemű gépjárművünkkel, azonnal hozzátok szaladunk, a benzinkútra. Ha aggódunk a keréknyomás miatt, ha felülkerekedik rajtunk a tisztaságmánia, az egyenkezeslábasba bújtatott férfiakhoz fordulunk, kezükbe tesszük az életünket, autónk életét. Azt tesszük, amit ott, ti, férfiak javasoltok (kivéve a magasabb oktánszámú benzin tankolását). Ha azt mondjátok, naná, hogy kell még olaj a kocsiba, kérünk tőletek, ha azt mondjátok, kell a mínusz 50 fokig jó szélvédőmosó folyadék még tavasszal is, rátok bízzuk a választást és betöltést, ha az egyik indexlámpánk izzója kiégett, akkor is hozzátok fordulunk be (index nélkül), hogy segítsetek rajtunk.
Amíg ti értünk koszolódtok a tanksapkánál, a gumik szelepénél vagy a motortérben, addig mi pihenhetünk, körbenézhetjük a csokiválasztékot a shopban, ihatjuk hozzá a diétás gyümölcslevet (mégiscsak fogyókúra van, vagy mi a szösz!), és végre nyugodtan forgatgathatjuk a térképet, hogy utánanézzünk, hol tévedtünk el, és hol tudnánk visszafordulni, hogy minél hamarabb visszakeveredhessünk eredetileg választott útvonalunkra. És persze bosszankodhatunk is kicsit azon, hogy a pénztárhoz kígyózó, férfitúlerőben lévő sor füle hallatára, a rádiót túlkiabálva kell elkérnünk a mosdókulcsot, pedig eredetileg sokkal észrevétlenebbül szerettük volna elintézni intim ügyeinket, de akkor ezt buktuk, most már mindegy, reméljük, hamar elmúlik a vörösség az arcunkról.
Ez hát a benzinkút nekünk, nőknek. Idegen felségterület. A ti gyarmatotok. Ahol persze meg is ismerhetünk titeket a legelőzékenyebb oldalatokról. Amennyire mi gyámoltalanná, megszeppentté, gondoskodásra vágyóvá válunk, annyira váltok ti legyőzhetetlenné a szemünkben. Erősek lehettek (amikor lecsavarjátok a tanksapkát), rettenthetetlenek (amikor a keréknyomást méritek), gondoskodók (amikor lemossátok a szélvédőnket) és figyelmesek (amikor azt tankoltok és annyit, amit és amennyit mi kérünk). Maradjatok ilyenek, legyetek velünk megértőek - legalább a benzinkúton -, és segítsetek át minket a tankolás nehézségein! Cserébe mi majd bátorítóan megfogjuk a kezeteket a nőgyógyász várójában, és nem szólunk egy szót sem, ha kaukázusi kefir helyett tejfölt hoztok a sarki boltból (vagy a benzinkútról).