A Vencel férfinév a szláv Venceslav névből származik. Elemeinek jelentése: koszorú, dicsőség. A név német közvetítéssel került a magyarba, a Wenzelslaus névforma német Wenzel rövidüléséből.
Igazi vezérszerep az övék, amelynek megvalósuláshoz szükség van arra, hogy legyenek olyan emberek, akik szeretnék őket irányító szerepben látni - az kevés, ha csak maguk törekednek rá.
Talán ez a legnehezebb, mert amíg mások bizonytalanok egy döntést illetően, nehezen látják át a helyzetet, addig a Vencel nevű férfiak egy villanás alatt eldöntik és kigondolják a megoldást.
S mivel érzik, hogy képességük, erejük és adottságuk, esetenként tehetségük is van a dolgok megvalósításához, nagyon nehezen tudják kivárni, hogy ezt mások is észrevegyék. Mindig úgy érzik, nekik kell a húzóembernek lenni, ezért két lépéssel mindig mások előtt járnak. Úttörő szelleműek, de ha öncélúvá válnak, gyakran egyedül maradnak. Számukra az igazán jó megoldás az lenne, ha azzal az erővel és energiával, amivel rendelkeznek, mindig tudnának egy csoportot előre "tolni".
A Vencel nevet viselő férfiakban rejlő energiák óriási hangulat- és érzelmi változásokat képesek okozni. A szenvedélyesség, a szélsőségesség nemcsak hivatásukban, céljaikban is fanatikussá teheti őket, de érzelmi életüket is áthatják a mélységek és magasságok. Gyakran keverednek olyan kapcsolatokba, amelyek se veled-se nélküled viszonnyá válnak. A kívülállók gyakran azt vehetik észre, hogy a pár szinte megeszi egymást. Ha szeretik azért, ha veszekednek és harcban állnak egymással, akkor meg azért.
A Vencel nevet viselő férfiak életét ezért leggyakrabban a harc jellemzi. Harcolni, veszíteni, újrakezdeni. Ez az a kör, ami állandóan visszatér életükben, mert nem tanulnak a problémákból, nem tanulnak a kudarcokból, ezért újra és újra elkövetik az életükben ugyan azokat a hibákat.
Minden egyes harc és veszteség erősebbé, ugyanakkor zárkózottabbá teheti őket, egészen addig, amíg be nem látják, hogy harcolni, küzdeni, a célokat elérni csak úgy lehet, ha önmaguktól hoznak áldozatokat, és nem a sors sodorja őket veszteségekbe.
Talán az életük egyik kulcsa lehet, ha megértik, hogy minden sikernek lemondás az ára. Ha nem találnak tartós kapcsolatra, vagy egy olyan személyre, akire mindig számíthatnak, akkor a sikertelenség okán gyakran kereshetik a boldogságot az élvezetekben, a szenvedélyekben, vagy éppen abban, hogy mindennél jobban hajszolják a pénzt, mert úgy érzik, a pénz által hatalomra és elismerésre tehetnek szert. Megvan az erejük és a tehetségük ez emberek irányításához, de azt tudniuk kell, hogy amint öncélúvá válnak, azon nyomban önmaguk legnagyobb ellenségei is lesznek.