Szerelem vagy karrier?

Néha jó lenne, ha a nők képesek lennének férfiaggyal gondolkodni és férfiszemmel figyelni a világot. Mivel erre nincs mód, most itt a lehetőség, hogy megkérdezzünk egy facér pasit, hogyan látja a helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Egy ideje állandó olvasója vagyok tanácsaidnak, de arra nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én szeretném a véleméyedet kérni.Több, mint egy éve van barátom, akivel kiegyensúlyozottnak mondható a kapcsolatunk, bár nem indult könnyen. Neki 5 éve volt barátnője,nekem 4 éve barátom, amikor megismerkedtünk, mindkettőnk a szakítás határán az akkori partnerrel. Soha nem hitegetett, hogy miattam szakítani fog, én ettől függetlenül elhagytam a barátomat.

Közben - mivel nem láttam teljesen tisztán az új kapcsolat jövőjét -jelentkeztem egy külföldi állásra, ami elsőre nem jött össze, így itthon kerestem új munkahelyet. Miután az új helyen beilleszkedtem, kaptam a telefont, hogy felvettek és utazhatok Franciaországba. Mindezt megosztottam Vele is, de ő rám hagyta, hogy ez az én döntésem kell,hogy legyen. Az állást végül visszamondtam, főképp miatta. Ezek után kezdett komolyra fordulni a kapcsolatunk, és végleg elhagyta a barátnőjét is (előtte is próbálkozott már, de a lányt többször is kórházba kellett vinni, olyan rohamokat produkált egy-egy ilyen esetnél). Szóval teljesen egymásra koncentrálhattunk mindezek után, aminek meg is lett az eredménye: szép nagy szerelem bontakozott ki. Mind a ketten 28 évesek vagyunk, és - bár ez nem korfüggő - én egyre inkább azt érzem, hogy szeretnék már férjhez menni és gyereket szülni, nála viszont - annak ellenére, hogy érzem, szerelmes belém, és ragaszkodik hozzám - nem látok ilyen irányú törekvéseket. Ez nála azzal is összefügg, hogy nincs anyagi alapja egy házassághoz, ami neki nagyon fontos lenne (pl. lakás).

Valamin összekaptunk az év elején, és én azt találtam a fejéhez vágni, hogy beadom a pályázatomat mégegyszer külföldre, mire mit tesz Isten, anélkül, hogy bármit tettem volna, másnap kaptam egy SMS-t, hogy ha újra érdekelne az állás, megint felajánlják, és jó eséllyel indulnék érte. Persze amikor előhoztam a témát, sértődötten annyit mondott, hogy nekem kell ezt eldöntenem. Valószínűleg vérig van sértve, hogy én ezen egyáltalán gondolkozom, és számomra nem egyértelmű, hogy vele maradok. Mivel mindketten nagyon büszkék vagyunk, nehéz ezt szépen megbeszélni. Nem beszélve arról, hogy itthon szinte semmi esély arra, hogy az ember normál fizetésből lakáshoz jusson, mellette pedig még gyereket is neveljen. Én szívesen itthon maradnék miatta, csak egy kicsit is látnám, hogy ő is velemtervezi a jövőt, vagy el akar majd venni egyszer. (Egyébként egyikünk sem az az érzelgős fajta, nem nagyon beszélünk ilyesmiről, ráutaló jelek azért vannak, egy-egy megjegyzés.) Azt nem érezném korrektnek, és én is rosszul lennék magamtól, ha azzal akarnám kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy feltételeket szabok a maradásomért, vagy ha bármit így akarnék elérni.

Nem tudom, mit tegyek, mert nagyon szeretem a szakmámat is, és ez jó lehetőség lenne, nem beszélve a fizetésről, amivel megalapozhatnám a jövőmet. Viszont az Igazi sem bukkan fel minden nap az ember életében. Mert nekem Ő az. Csak tudnám, mik a tervei. Neki nagyon kényelmes ez az egész, jól megvagyunk, amikor csak ideje van, velem tölti, szóval minden rendben. Ő biztos ellenne még így pár évig. Nekem már ettől eltérőek az igényeim. Ha kimennék, fél év múlva jöhetnék haza először, úgyhogy az nem is kérdés, hogy mi lenne a kapcsolatunkkal. Ha nem is lenne vége, de ugyanaz nem lenne, az biztos. Egy pasinál viszont nem nagyon lehet ilyen dolgokra rákérdezni, hogy el akar-e venni majd egyáltalán valamikor. Ennyi lenne a problémám, te hogy látod a helyzetet?

Üdvözlettel:
Tanácstalan

Drága!

Én a helyedben kimennék. Nem azért mondom ezt, mert szívtelen és érzéketlen vagyok. Hanem azért, mert egyrészt nem biztos, hogy harmadjára is így fognak könyörögni neked, hogy ugyan fogadd már el ezt a jó kis állást. Ha most nem mész ki külföldre szakmailag csiszolódni, lehet, hogy később nem jön ilyen jó lehetőség. Vagy már gyerekeket szülsz, és azért nem lesz lehetőséged. Ha viszont most kimész, a szakmádban biztos, hogy még előrébb lépsz. Hogy ugyanezt hogy tudnád megvalósítani a szerelmi életedben is? A pasid egyrészt se nem támogatja az elképzeléseidet, sem nem marasztal itthon. Még ha mindezt dacból teszi is, akkor is így van: neki - azt mondja - mindegy. Neked viszont egyáltalán nem mindegy.

Másrészt a pasidnak így kényelmes minden, ahogy van. Magától nem lépne visszafele, de sajnos előrefele sem. Megszokta már ezt az állapotot. Ha valami felébresztené őt ebből a csipkerózsika - álomból,és ráébresztené, hogy 'haver, jó lenne, ha valami erőfeszítést tennél a kapcsolatért!', akkor csak valami szoktalanba való beleugrás, szokatlan változás. Ha te külföldre utazol, az elég nagy változás. Ha valóban veled akar élni, akkor összeszedi magát és mindent megtesz, hogy veled lehessen, ha pedig mégis gyengébb lábakon ez a kapcsolat, akkor a távollétben szépen lassan elvérzik. De ha előrelépést akarsz a kapcsolatotokban és az életedben, a külföldi állás elfogadása lenne az, ami megmutatná, mi fontos, mi nem, mi marad melletted, mi nem. Az is megoldás lehet, hogy párod is elköltözik veled külföldre, és ő is próbál valami munkát találni magának. A szerelem nem ismer határokat.

Csókol, a Facér pasi