Halál

 

Alapszintű jelentés

A halállal való álmodás egyik oka, hogy az ember nappal és éjszaka, az álmaiban egyaránt ősidők óta foglalkozik a halál tényével.

Bizonyos asztrológiai események, konstellációk is beindítanak halálálmokat, és vannak olyan emberek, akik alap csillagkódjuknak megfelelően többet foglalkoznak az álmaikban és/vagy az életükben a halállal, például az erőteljes Skorpió és/vagy nyolcadik házas érdekeltség esetén.

Ha olyan emberek álmodnak a halállal, akiknek a munkája valahogyan összefügg az élet végével (pl. sírásó, pap, halottkém, boncmester, hóhér, orvos, nővér, halottöltöztető, temetkezési vállalkozó, hagyatéki ügyvéd stb.), akkor az ő álmaikban a lélek a nappal felgyülemlett, munkából fakadó feszültségek emésztgetésével foglalatoskodik. De még az ő álomeseteikben is meg kell vizsgálni a magánemberi viszonyulásokat. Lehetséges ugyanis, hogy a magánéletükben is történnek olyan változások, amelyek ilyen álmokat indukálnak.

Lélekszintű jelentés

Ha valóban súlyos beteg hozzátartozónk van, és az ő haláláról álmodunk: felkészülünk arra, hogy hamarosan valóban örökre elveszítjük.

Saját halálunkról álmodni: Mindenféleképpen megnyugtató tény, azok számára, akik szoronganak ezektől az álmaiktól, hogy - több évezredes megfigyelések szerint - a halálálmok a legritkább esetben jelentenek testi halált. Tehát az álmodás körüli időben sem az álmodó, sem a szerettei nem fognak hirtelen meghalni. Ez alól kivétel a fentebb említett eset, amikor is várható valaki közeli halála, és a lélek felkészül az eseményre.
A halálálmok -paradox módon- születést, újjászületést harangoznak be, küszöbön toporgó változást az életünkben, hivatásunkban, a világban betöltött szerepeinkben. Meghalunk, hogy az új énünk feltámadhasson a poraiból. Hasonló ez ahhoz, ahogy a kígyó levedli a kinőtt, elhasználódott régi bőrét, vagy ahogy a bábból kiröppen a gyönyörű pillangó.

A szülők haláláról álmodni érési álom. Ha apja, anyja halott, akkor az álmodó már nem lehet senki gyermeke, tehát ő a felnőtt. A szülők haláláról álmodni tehát valójában a függetlenség irányába vezető lépéseket jelöli, a végső leszakadást, leválást a gyerekkorról.

A végrendelet írása, íratása hasonlóan lezár, tudatosít egy korszakot, amit magunk mögött hagyunk örökre.

A halálálmok tehát intések arra nézve, hogy véglegesen le kell zárnunk valami meghaladott, lejárt, tartalmát vesztett régi dolgot, életformát, életszakaszt, kapcsolatot, világban betöltött szerepet, még ha ez fájdalommal jár is. A folyamat során -ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy valamit el kell siratnunk- az álmaink fognak figyelmeztetni véget nem érő temetési menetekkel és rengeteg sírással arra, hogy meggyászolnivalónk van. Gyászolni kell a régit, a múltat, egy tarthatatlanná vált életformát, az elveszett gyermekkort, fiatalságunk, esetleg személyt, régi önmagunkat. Időre van szükségünk ahhoz, hogy hozzászokjunk valaki, vagy valami elvesztéséhez, magunk mögött hagyásához, és aztán szabadon elindulhassunk az új felé.

Szellemi szintű jelentés

Ha a halálálmok rendszeresen visszatérnek, meglepő módon a haláltól való szorongást oldják. Ugyanis az álmodónak lesz egy tapasztalata arról, hogy miközben meghal, mégis él. Azaz ő mindig él, miközben látja magát ravatalon fekve, eltemetve, csontvázként, koporsóban. Ezek az élmények eljuttathatják a vallások nagy tanításához, hogy a test halálának pillanatában az utolsó nagy bábot hagyja maga mögött, és a lelke elillan, mint bábból a pillangó.
A folyamat azonban nem jár fájdalom nélkül, mert az ősi tudások szerint, ahhoz, hogy az új, a pillangó létrejöhessen, a réginek, a bábnak, -ami korábban élettel telien betöltötte a feladatát, de már túlhaladottá, életellenessé vált- előbb el kell pusztulnia, meg kell halnia, és ez a báb ebben az esetben maga a földi lét, a test.

A halálálmok fényében a napi problémáink, gondjaink eltörpülnek. Ezek az álmok azt sugallják, hogy nem érdemes nagy feneket keríteni a dolgainknak, mert minden változik, minden elmúlik, csak maga a változás örök.