Szürkül a kapcsolatotok és nem tudod, mit tegyél, és hogyan

Facér Pasi!

A férjem szerelmes a sporttársnőjébe, akinek tulajdonképpen ő az edzője. Pár éve játszanak együtt tollaslabda vegyespárost. Sorozatosan becsap és hazudik a versenyeikről és a kapcsolatukról. Nemrég még virágot is küldött neki, amit nekem soha nem tett. Amikor erre rájöttem a számla alapján, azt mondta: valaki más kérte meg, hogy küldjön a lánynak virágot. Azóta találtam eldugott ajándékokat, félreérthető irományokat, repülőjegyeket a kettőjük nevére, amivel a versenyekre mennek.

Azt bizonygatja, hogy a sporttársnőjének van már udvarlója, de látom rajta, hogy féltékeny az új jövevényre. Velem már évek óta nem él normális szexuális életet, és nem is nagyon kíván. A sok hazugság után kiköltöztem a hálószobából, ami egyáltalán nem zavarja. Szeretem őt, és hajlandó vagyok folytatni a házasságot, de a férjem egyáltalán nem látja be, hogy megbántott, és belém akarja beszélni, hogy én csak eltúlzom az ügyet.

Várjam ki, amíg elmúlik a szerelme, vagy inkább kíméljem meg magamat a további fájdalomtól és váljak el?

Kedves Irén!

Ha nagyon röviden szeretnék válaszolni: add be a válókeresetet!!! Tudom, hogy fájdalmas ilyet olvasni, de az általad nagyon részletesen leírt szituáció egy kihűlt házasság tipikus esete. A férjed viselkedése és reakciói a problémákra egyértelműen jelzik, hogy érzelmileg már rég nem úgy áll a házasságotokhoz, ahogy az elvárható lenne. Sajnos, saját tapasztalatból tudom, hogy nincs annál rosszabb, mint amikor csak a megszokás, a kényelemszeretet, vagy az ismeretlentől való félelem (rosszabb esetben anyagi érdek) tart össze egy kapcsolatot. Előzz meg egy hosszú és fájdalomteli teljes elhidegülést, és inkább keress magadnak másik partnert!

Szeretettel a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Nem tudom eldönteni 5 év után, hogy fontos vagyok-e a barátomnak, szeret-e vagy csak "elvan", esetleg kihasznál. Mindketten sokat dolgozunk, de ő még nálam is többet. Ő ugyanis vállalkozó, így a legtöbbször még hétvégéje sem szabad. Szerintem pénz és munkamániás. Együtt sehova nem tudunk elmenni, mert ha szórakozni szeretnék, akkor általában azt mondja, hogy "most pénzt kell szerezni, majd később aztán lehet mindent". Sokáig megértettem ezt az állapotot, sőt díjaztam az igyekezetét. Mostanra kezdek kételkedni, hogy én is számítanék valamit.

Úgy érzem, kihasznál: az én lakásomban lakik, így nem kell lakást bérelnie, kaja van, nő van... De mindez nem is számítana talán, ha néha úgy igazán a kedvemben járna, de még abban sem segít, amire megkérem. Most nincs sok munkája, ezért a haverjával esténként kondizni jár. Persze estére már én is otthon vagyok és marad a négy fal, mivel ő csak későn jön. Ez normális? Semmi ragaszkodás? Ha kimutatom az érzéseimet, akkor nem törődik velem, ha bajom van, esze ágában sincs megvigasztalni. Hogyan lehetne őszinte érzelmeket kicsikarni belőle? Mostanában nem is ismerek magamra.

Féltékeny vagyok, és ezt utálom! Hogyan tudnék újra megbízni benne? Úgy érzem, mindenkiért mindent megtesz, csak értem semmit.

Kedves M.!

Arra kérdésedre, hogy miért van Veled olyan keveset a barátod, már a leveled legelején meg is válaszolsz: pénz- és munkamániás. Mindez azonban nem magyarázza meg azt, hogy sohasem jár a kedvedben, hogy ennyire mogorva. Külön pont, hogy most, amikor már lenne egy kis ideje Rád - pénz- és munkamániája mellett -, kondizni jár. Ez már valóban felvetheti annak a lehetőségét, hogy csak kihasználja a szereteted. Arra, hogy a barátod egyszerűen csak olyan, amilyennek írod (zárkózott típus, anyagias, elhanyagol, akit az sem érdekel, ha "valami bajod van"), vagy pedig egyszerűen nem szeret már - erre a kérdésre Neked kell válaszolnod. Az én szememben azonban egyik lehetőség sem kecsegtet túl sok jóval a kapcsolatotok szempontjából, hiszen - mint az leveledből kiderül - Neked másra lenne igényed.
Egyáltalán nincs viszont kizárva, hogy a srác nem is tudja, hogy Téged milyen kérdések foglalkoztatnak, hogy boldogtalan vagy. Nem írod, ezért felteszem, hogy nem beszéltél neki erről. Ebben az esetben azt tanácsolnám, hogy vesd föl a témát. Meséld el neki, Te hogyan éled meg a viselkedését. Lehet, hogy nagyot fog csodálkozni.

Csókol,
a Facér Pasi

* * *

Szia Facér Pasi!

Az én pasim 5 évvel idősebb nálam, ettől én még szeretem, de az utóbbi időben egyre nehezebben jövünk ki egymással. Ha gondja van, nem mondja el, csak "majd megbeszéljük". Számomra teljesen érthetetlen dolgokon húzza fel magát, például, hogy nem vettem észre, hogy nincs kedve sétálni, rossz helyre terítettem a vizes ruhámat, stb.

Kezdek besokallni, és nem tudom, mit csináljak. Ha kérdezgetem, hogy mi a gond, csak ismételgeti, hogy majd megbeszéljük. Mindemellett másfél éve élünk együtt, és én már simán "kiégtem". Nem járunk sehova, nem történik semmi.Ráadásul miatta költöztem el otthonról 200 km-re. Kezdem úgy érezni, hogy nagy hiba volt.

Szia!

Először is felejtsd el, hogy a pasid életkora bármiféle szerepet játszik a kapcsolatotokban. Bár nem írsz az életkorodról, gondolom, 18 már elmúltál. Hidd el nekem, nincs sok különbség egy húsz-, illetve egy ötvenéves férfi hepciái, mániái és őrültségei között. Ha bajod van vele, nem az életkorbéli különbség miatt van. Ha húszévesen járnál egy nyugdíjassal, akkor elfogadnám ezt az érvet, de így...

A férfiak általában szeretik magukat a nők számára érhetetlen dolgokon felhúzni. Idegesek például, ha szívük hölgye átmegy a tévé előtt, amikor éppen kedvenc csapatuk játszik. Hidd el viszont, hogy ez fordítva is éppen így működik. Egyetlenegy férfi sem tudja megérteni, hogy mitől olyan ideges az asszony, amikor borfoltokat talál a padlón. Ez a párkapcsolatok természetes rendje, nem hiszem, hogy éppen ti tudnátok valami forradalmian újat kitalálni. Tanácsként csak annyit adhatok, hogy üljetek le, és beszéljétek meg egymással, hogy mi mindent ki nem állhattok a másikból.

Ha ez sem, megy, akkor talán tényleg érdemes az egész értelmén elgondolkodni.

Csókol:
a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára