Önmagunktól elszigetelve

Csak egy gombnyomás, és elhallgat a rádió, kialszik a képernyő, hirtelen csönd lesz. Mit kezd az ember a csöndben? Sokszor halljuk, amint az emberek nyugalomra, csöndre vágyakoznak. Aztán, amikor például szabadságukat töltik, kevés kivételtől eltekintve nem nagyon tudják nélkülözni a megszokott újságokat, a tv-t, a rádiót és a telefont sem. Sok ember kifejezetten nyugtalanná, szorongóvá válik, ha csöndben, a megszokott szórakoztató- és tájékoztatóeszközök nélkül kell hosszabb időt eltöltenie.

Ha a pszichológiai beszélgetésre jelentkező személyt arra kérjük, csöndben figyeljen befelé, aztán mondja el, mit tapasztal, a következőket láthatjuk. Legtöbben először nehézségekről számolnak be, hiányolják, hogy nincsen megadva, miről beszéljenek, szokatlannak érzik a feladatot, hogy "csak úgy" befelé figyeljenek. Majd különféle történeteket kezdenek mondani, aktuális és régmúltbeli jeleneteket idéznek fel, amelyekben különböző emberek és maga a páciens szerepelnek, helyzeteket és eseményeket mesélnek el, amelyeket láttak vagy olvastak róluk. Vélemények, értékelések, adatok, újsághírek és tévéműsor-morzsák keverednek szubjektív megjegyzésekkel és saját pillanatnyi állapotuk, közérzetük leírásával. Mindez meglehetős belső zűrzavar képét mutatja.

Ugyanez történik, ha megpróbáljuk valamilyen meditációs irányzat útmutatásait követni és minden külső ingerforrást kikapcsolva igyekszünk egy adott dologra összpontosítani. Szinte az az ember benyomása, hogy a huzamos időn át belénk zúduló szöveg- és információáradat akaratunk ellenére tovább zubog bennünk, és szerteszéjjel szórja figyelmünket. Hosszabb idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy ebben a hangzavarban rátaláljunk önmagunkra, hangulatainkra, belső rezdüléseinkre.

A műsorfolyam csapdájában

Láthatjuk, hogy a tömegkommunikáció, a szórakoztató média erős fogyasztói igényeket szolgál. Híreket azért hallgatunk, hogy jól informáltak legyünk, eligazodjunk a világban. Kommentárokat, véleményeket azért, hogy megértsük, mi történik is körülöttünk. Divatmagazint azért, hogy tudjuk, mi trendi, hogyan kell kinéznünk. Ez a logika kissé megbicsaklik, amikor regényről, szappanoperáról vagy zenés show-műsorról van szó, hiszen azok információtartalma közvetlenül nem hasznosítható. Kultúránk azonban erre is megadja a választ: azért fogyasztjuk ezeket, hogy szórakozzunk. Mindezeket az ésszerű fogyasztói igényeket, sokkal kevésbé ésszerű, ám nagyon fontos belső, pszichológiai szükségletek mozgatják.

A szakadatlan műsorfolyam hatékonyan szigeteli el az embert mindattól, ami benne belül történik, hiszen figyelmét megfeszítve egyre kifelé fordítja. A filmekben és más műsorokban látható emberi magatartásformák mintaként, támpontként szolgálnak ahhoz, hogy felépítsük saját magunkat. A médiában látható hihetetlen sokféleség gondoskodik arról, hogy koncentráltan átélhessünk egy sor olyan élményt, amire saját életünk körülményei soha nem adnak lehetőséget. Mindezt úgy, hogy - a szükséges eszközök megvásárlásán kívül - csak gombokat kell nyomogatnunk. Ezáltal persze csak az élmény illúzióját kapjuk.