Pitman az ógörög Aphroditétől kezdve a szőke Szűz Mária-ábrázolásokon és a reneszánsz kori Itáliában kedvelt szőke hajfestésen keresztül egészen Madonnáig kíséri figyelemmel a szőke hajszín történetileg és társadalmilag változó jelentését.
Pitman szerint már a múlté az az idő, amikor a szőkeség pusztán szexuális vonzerőt jelenített meg (mint az ötvenes években): a nyolcvanas évek elejétől kezdve ez a hajszín egyre inkább a hatalom jelévé válik: így Margaret Thatcher sisakszerű, lakkal szigorúra rögzített szőke sörénye, de Lady Dianának a válása után történő egyre fokozottabb szőkülése vagy Madonna erősen szőkített haja az erő jele - legalábbis Pitman szerint.
Pitmant, mint mondja, az ihlette könyve megírására, hogy amikor a közelmúltban Afrikában dolgozott egy segélyszervezetnél, az erős naptól igencsak kiszőkült a haja. Szőke haját a kenyaiak mind csodálták, és mágikus erőt tulajdonítottak neki.