Ha a nő van alul - döntés és hatalom

A Férfi Hős elnevezésű négyrészes beszélgetéssorozat második alkalommal a munkahelyi férfi-nő viszonyokat igyekezett feltérképezni a Spinoza-házban. A vendégek: Kun Éva, egy informatikai középvállalat vezérigazgató-helyettese; Nagy Beáta szociológus, a társadalmi nemek kutatója és Farkas Ádám banki társ-vezérigazgató. A kérdés tehát: tökösek-e a csajok, ha nadrágot húznak az irodában, s vajon hogyan viselik ezt a férfiak?

Míg korábban erősen meghatározható volt egy-egy szakma férfi-női jellege, ma már aligha létezik olyan terület, ahol a nők ne akarnának és ne tudnának helytállni. A beszélgetésből kiderült: ha valaki a szolgáltató szektorban akar boldogulni, bizony nagyon kemény harcokat, rengeteg munkát és kevés magánéletet vállal magára. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a munka és a család összeegyeztetése nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz feladat. Nem csupán a nők számára - bár a házi tűzhely megfelelő működtetése még mindig inkább az ő feladatuk -; a férfiak magánélete is könnyen a munka rovására mehet.

Mivel a nők férfiakhoz hasonló iskolázottságának a személyes érdeklődésen kívül már semmi nem áll útjában, a korábban férfiasnak nevezett hivatások gyakorlói között egyre több nőt találunk. Az azonban tény, hogy felsővezetői szinten még mindig a nők vannak hátrányban, ha a nemek megoszlásának arányát nézzük. Nagy Beáta és Farkas Ádám is arról számolt be, hogy a magasabb pozíciókat többnyire férfiak töltik be. Bár a tudományos élet a nemeket tekintve viszonylag kiegyensúlyozott képet mutat, mégis megfigyelhető erősen hierarchikus jellege, ahol egy bizonyos szint elérése után már meglehetősen nehéz feljebb kerülnie - egy nőnek. A bankvilágban is hasonló a helyzet, bár Farkas Ádám szerint a "felemelkedés" lehetősége minden olyan nő számára adott, aki szakmailag alkalmas az adott feladat elvégzésére. A nők alacsony aránya tehát többnyire annak következménye, hogy a családot, a magánéletet nem szívesen áldozzák fel a tengernyi munka kedvéért. A pénzügyi szektor alsó, harmadik szintjeinek pozícióit viszont szinte kizárólag a nők töltik be.

Kun Éva és Farkas Ádám is azt a munkahelyi gyakorlatot vázolta, hogy a szervezeten belül nincs férfi és nő, csak ember, teljesítés, szakértelem és szorgalom. Sem a feladatok kiosztásánál, sem a teljesítményértékelésnél, sem a véleménykérésnél vagy béremelésnél nincs különbség a munkatársak között. Ám ha valakinek bármilyen családi problémája, feladata adódik (amelynek megoldása a tendencia szerint a nőre hárul), arra tekintettel vannak.