Beavatás: légy férfi, de hogyan?

A Férfi Hős címet viselő négyrészes vitasorozat harmadik találkozóján szép számú nézősereg gyűlt össze a Spinoza-házban. A téma: hogyan lesz a fiúból férfi, mivel játszanak a srácok, és vajon van-e beavatás? Ezeket a kérdéseket járták körül a beszélgetők Almási Szabó Attila mentálhigiénikus, Rász Péter buszvezető, gyakorló apa és Uhrin Csaba óvó bácsi segítségével. A beszélgetés folyamán kiderült: nem is olyan egyszerű feladat férfivá "avatni" a fiút, beavatni a férfiak férfias dolgaiba. Mintahiányban szenvedünk, ráadásul a szexuális forradalmat régen magunk mögött hagyva sok családban még mindig tabunak számít a szex és egyéb lelki vonzatainak megtárgyalása.

Az óvóbácsiság már nem számít hazánkban igazi ritkaságnak, hiszen mintegy hetven-nyolcvan férfi dolgozik ebben a szakmában. A köz ennek ellenére mégis unikumnak tekinti, ha valaki férfi létére ennyire közel tud és akar is kerülni a gyerekekhez. Uhrin Csaba ilyen férfi, és számára kicsit sem ciki, sőt kifejezetten természetes dolog gyerekkel foglalkozni.

Rász Péter rendhagyó apukának mondható, hiszen ő - a többséggel ellentétben - igazán bensőséges viszonyt tudott kialakítani kislányával. Részt vett a szülésen, otthonmaradt a gyermekkel, míg a feleség dolgozott. A tendenciózusan anyai-női feladatok ellátása nemhogy gondot, inkább örömöt okozott számára. Amikor azonban elvált a feleségétől, akármennyire szerette volna is továbbra is ő nevelni kislányát, a bíróság nem neki ítélte. Gyermekelhelyezési pert nem indított, mert apaként szinte teljesen esélytelen volt a győzelemre. Ehhez ráadásul arra lett volna szükség, hogy igen súlyos vádakkal (pl. alkoholizmussal) illesse volt feleségét, gyermeke édesanyját, ezt pedig a kislány érdekében elhárította. Még annak ellenére is, hogy a gyerek még éveken keresztül sírt, amikor a láthatási idő végén hazavitte, mert édesapjával szeretett volna maradni. A kislány azóta nagyobbacskára nőtt, kapcsolatuk azonban változatlanul jó maradt, bár akármennyire is igyekszik nem csak jó szülő, de jó haver is lenni, tizenegy éves lánya olykor mégsem avatja be érzelmi életébe, néha egészen apró dolgokban nem jutnak közös nevezőre.

A mentálhigiénikus, Almási Szabó Attila szerint a beavatás nagyon aktuális kérdés, mert már nem csak a nő maradhat otthon a gyerekkel. Ez a modell a magasabb végzettségű értelmiség körében - elmondása szerint - már terjedőben van. A válások riasztó száma viszont azt mutatja: mivel a bíróság általában a nőnek ítéli a gyermeket, hiányzik az apai minta, az apai jelenlét. Ez pedig erősen redukálja a beavatás lehetőségét. Ráadásul a határozott, karrierista szülők civódásai, harcai esetében a gyerek teljesen háttérbe szorul, s bár nem tehet semmiről, ő az igaz vesztese a szülők konfliktusainak. Szerinte tehát elsősorban az a kérdés, hogyan lehet a családok rendjét visszaállítani.