Szőke nők, papucs férfiak

Bizonyára mindannyian hallottatok már szőke nős vicceket vagy papucsférjekről szóló anekdotákat. Előbbiből talán jóval többet is. És hány olyan nővel találkoztatok, aki az ilyen vicceket kikéri magának? És hány olyan férfival, aki visszautasítja a viccelődést? Nők és férfiak kapcsolata, a nemek különbsége évezredek óta foglalkoztatja az embereket.

Az elmúlt évtizedekben új, éles felhangot kaptak azok a különbségek, amelyek a nők számára társadalmilag és emberileg a férfiakhoz képest hátrányos helyzetükből fakadnak.
Kultúrák, országok között is nagy különbségek vannak abban, hogy az emberek miként vélekednek általában a nőkről és/vagy a férfiakról. A tapasztalat szerint, amit kutatások is igazolnak, mindkét nemről egyaránt vannak pozitív és negatív vélekedések. Szexistának az olyan beállítottságot szoktuk nevezni, amely az uralkodó férfi fölény helyzetéből tekint "le" a "gyengébbik" nemre, illetve ebből a pozícióból közelít a nőhöz. "Ellenséges szexizmus" esetében a fennálló férfiuralmi viszonyokkal szembe forduló nők gúnyos, ellenséges megítélésben részesülnek - gyakran nem csak az érintett férfiak, hanem az alávetettséget elfogadó nők részéről is. Ebbe a kategóriába sorolhatók a szőke nős viccek is vagy például a női egyenjogúságért szót emelők durva, előítéletes megbélyegzése. A "jó szándékú szexizmus" a nőket csodálatosnak, de gyöngének látja. Mindkét beállítódásban közös, hogy a fennálló egyenlőtlenségi viszonyokat természetesnek, sőt, biológiailag is megalapozottnak tartja, ezért értetlen és ellenséges mindazokkal szemben, akik ezt megkérdőjelezik.

Mint minden más társadalmi jelenséget, így a férfi-női egyenlőtlenséget is a társadalom sokféle intézménye és a benne élő emberek hétköznapi érintkezése termeli ki és tartja fenn. Ennek fontos része az uralkodó előítéletek és beállítódások elsajátítása, amely már a bölcsőben elkezdődik. A nőkkel kapcsolatos előítéleteket viszonylag gyakran vizsgálják, a férfiakkal kapcsolatosakról ritkán esik szó, ezért is érdekes az USA-ban nemrég készült, tizenhat országra kiterjedő, nyolcezer fős vizsgálat.
Ennek alapján a kutatók arra jutnak, hogy a hagyományosabb, férfiközpontú társadalmakban a férfiakkal kapcsolatos vélekedések mind pozitív, mind negatív irányban szélsőségesebbek, és a két véglet egyszerre van jelen. Másik, érdekes megállapításuk, hogy ezekben az országokban és kultúrákban a férfiakról szóló negatív vélekedések éppúgy hozzájárulnak a férfiuralom megerősítéséhez, mint a pozitív jellegűek. Míg az elítélő vélekedések pl. az agresszivitásról, arroganciáról szólnak, addig a pozitívak mondjuk a férfiak kompetenciájáról vagy intelligenciájáról - az egyik az uralom erőhöz kötött formáit, a másik a jó képességekhez kötődő fölényt erősítik meg. A kutatók rámutatnak arra, hogy a vélekedéseket és előítéleteket a férfi-női egyenlőtlenség és ezzel párhuzamosan nők és férfiak kölcsönös, egymástól való függősége egyaránt alakítja.

Lust Iván