Kötődés és elválás

Ölelj át szorosan! Tegyél le! Hagyjál békén! - Desmond Morris szerint a fenti üzenetekkel jellemezhető az a folyamat, ahogy a növekvő gyermek viszonyul szüleihez. Az "ölelj át szorosan" korszak nagyjából hároméves korig tart.

A gyermek ilyenkor az állandó szeretetteljes kapcsolatot igényli, hiszen meglehetősen kiszolgáltatott ennek a számára még ismeretlen, kiszámíthatatlan világnak. Óvódás korában azonban felülkerekedik benne a kíváncsiság és az önálló tevékenység vágya. Ki akarja próbálni, mire képes szülői segítség nélkül. Viselkedésével egyértelműen tudtára adja szüleinek: eljött a "tegyél le" korszak. Kamaszkorában azután megkérdőjelez mindent. Szülei helyét más ideálok foglalják el - átmenetileg. Itt a "hagyjál békén" időszaka. És nem lehet semmi kivetnivalónk: ez az egészséges személyiségfejlődés menetrendje.

Szinte minden kismama megpróbálja elképzelni a pillanatot, amikor szülés után karjába foghatja maszatos gyermekét. Úgy gondolja, ez lesz az a perc, amikor igazán anyává válik. Valóban, az a legjobb, ha a kicsit rögtön szülés után magunkhoz ölelhetjük, de ha nem várt események miatt a találkozásra csak később kerülhet sor, ez sem lehet akadálya a kialakuló mély érzelmi kapcsolatnak anya és gyermek között. Anyává válni ugyanis nem egy pillanat műve, hanem hetek, hónapok munkája.... részletek

Ha nincs, aki megértse az üzeneteket

De mi a helyzet, ha nincs szülő?

Ma már tudjuk, hogy az igazán jó fizikai ellátásban részesülő, de árva gyerekek komoly problémákkal: testi, lelki, érzelmi elmaradással jelzik: nem a puha ágy, a meleg étel az igazán fontos, hanem az, hogy legyen legalább egy személy, aki végigkíséri gyermekéveit, aki fogja az üzeneteket, és következetesen válaszol.
Az első tény, ami elgondolkoztatta a tudósokat, a második világháború után igen jó körülmények között nevelkedő hadiárvák fejlődésének elmaradása volt. A kisbabákat kényelmes, tiszta termekben nevelték, szakképzett csecsemőgondozók látták el őket, tudományosan kiegyensúlyozott táplálkozást biztosítottak nekik. A gyermekek testi-lelki fejlődése mégis tragikus képet mutatott: igen magas volt a csecsemőhalandóság, a kicsik fogékonyak voltak a fertőzésekre. Szinte egész nap a hátukon feküdtek, és ütemesen ringatták magukat. Idegenek megjelenésére páni félelemmel reagáltak, vagy épp ellenkezőleg: túlzott, feltétel nélküli bizalommal közeledtek hozzájuk. Idősebb korukban sem voltak képesek szoros személyes kapcsolat kialakítására. Kezdeményezőkészségük, iskolai teljesítményük gyenge volt. Sokukból antiszociális felnőtt vált, aki soha nem tudott tartós párkapcsolatot és a társadalom által elfogadható erkölcsi értékrendet kialakítani.

Ezzel ellentétben: a börtönök anyaszállóin nevelkedő gyerekek - akik sokkal rosszabb fizikai körülmények között éltek - semmiféle fejlődési elmaradást nem mutattak a normális családi hátérrel rendelkező gyerekekhez képest.
Mi mentette meg a börtönben nevelt gyerekeket a személyiségfejlődési zavartól? Egyetlen tényező: az, hogy volt valaki, akihez kezdettől fogva szoros érzelmi kötődés fűzhette őket. Az anya nélküli árvaházban a gondozónő csak minimális időt töltött a gyermekkel: épp annyit, amennyi az etetéshez, fürdetéshez kellett. A gondozók sűrűn váltották egymást, nem alakulhatott ki személyes kapcsolat.

Csecsemőotthonok ma

A mai "árvaházakban" már mindenütt csak 3-4 gondozónővel kerül kapcsolatba a kisgyermek, közülük is egy a "saját nevelő", aki kitüntetett figyelemmel fordul a gyermek felé, így a kicsi átélheti azt, hogy van egy felnőtt, akinek az összes társa közül ő egyedül fontos. Az otthonokban gyakran szerveznek vegyes életkorú csoportokat - ez majdnem olyan, mintha testvérek élnének együtt -, a nagyok gyakran gondoskodnak a kicsikről. Ilyen körülmények között sokkal egészségesebb a gyerekek testi-lelki fejlődése, igen ritka, hogy a későbbiekben, a "kinti társadalomban" olyan komoly problémákkal küzdjenek, mint elődeik. Legtöbben párt találnak, családot alapítanak, és többnyire tudják, hogy mit kell tenniük, ha gyermekük ezt kéri: ölelj át szorosan.

Ha megakadt a gyermeknevelésben, problémáira senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretne olvasni, ami igazán érdekel, írjon nekünk: [e-mail] A Mamisuli írásait az olvasók kérdései alapján igyekszünk összeállítani

Kötődés nélkül a családban?

Szélsőséges körülmények között családon belül is kialakulhat olyan személyiségdefektus, ami a régi árvaházak lakóinak nagy részét jellemezte. Ehhez az kell, hogy a gyermek speciális genetikai háttere, hozott temperamentuma és a szerencsétlen családi körülmények egybeessenek. A korai években átélt szeretetmegvonás - akár az anya depressziója, akár folyamatos családi viszály, akár a szülők éretlen személyisége miatt - komoly és sajnos stabil személyiségtorzulást eredményez. Ami érdekes: az ilyen gyerekekből többnyire szociopata, bűnözésre hajlamos, a társadalom szélére sodródó személyek válnak, vagy: segítő foglalkozásúak. Sok orvos, pszichológus, szociális munkás tudhat a háta mögött rémes gyermekkort. Ők a hátrányból erényt kovácsolva élik le (sokszor belső vívódásokkal, tragédiákkal terhes) életüket.

Sződy Judit

A szerző korábbi írásai
Felesleges babaholmik
A gyermekek jogai
Üzenet a rajzlapon
Hiperaktív gyerekek
Ne féljünk segítséget kérni!
Kamasz a családban
Válás gyerekszemmel