Félénken is jól érezheted magad!

A félénkség olykor úgy tűnik, mintha összefüggne a láthatósággal. Sok félénk embernek támad néha olyan érzése, hogy mások nem is látják őt, az utcán kész szerencse, hogy nem gázolnak át rajta, sorban álláskor az eladó a mögötte állóhoz fordul, s egyáltalán: olyan bizonytalan érzés, hogy ahol van, tényleg ott van-e, egyáltalán létezik-e. Máskor meg attól fél, hogy túlságosan is látható. Amikor társaságban meg kell szólalni, mintha hirtelen minden fény kialudna, csak egyetlen izzasztó reflektor irányulna gyöngyöző arcára, s neki a rámeredő tekintetek kereszttüzében valami normálisat kéne mondania.

Még ha sokan betegesnek is érzik félénkségüket, ez nem betegség. Persze nem tévesztendő össze pl. a szociális fóbiával. Szociális fóbiában a személy folyamatosan szorong a társas helyzetektől és szerepléstől, míg a félénk ember, ha már "bemelegedett", akkor felbátorodik. A félénk ember vágyik a társaságra, csak fél tőle. A szociális fóbiás általában elkerülő viselkedést mutat. Sokszor keverik a félénkséget az introvertáltsággal is. Az introvertált ember egyszerűen nem kedveli a túl sok ingert, de nem félénk. Persze a félénkséggel igen gyakran együtt jár az introvertáltság. Aztán vannak bizonyos személyiségzavarnak nevezett betegségkategóriák, amelyekre lényegében az jellemző, hogy nem egyszerűen nehezített az emberekkel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás, hanem inkább az érdektelenség vagy a gyanakvás és sértettség a gátja az emberekhez való közeledésnek.

A félénkség nemcsak temperamentum kérdése, hanem önrontó tanulási folyamat. A félénk ember kicsi korától állandóan megtapasztalja, hogy kudarcot vall társas és szereplési helyetekben, netán rossz közösségekben gúny tárgyává válhat. A félénk gyerek, majd félénk felnőtt élete állandóan elvesztett lehetőségek sorozata. Ezt ezért nem meri, azt meg azért nem vállalja, hozzá az elutasítástól való félelmében nem közeledik, emennek a közeledésével meg nem tud mit kezdeni. Egy vizsgálatban kiemelkedő tehetségű végzős egyetemisták életútját követték, és kiderült, hogy az életben a sikerességüket egyedül a beszédkészség döntötte el.