Úgy tűnik, a britek nem becsülik sokra a nők munkáját, még akkor sem, ha kifejezetten olyan állásról van szó, amelyeket régebben elsősorban nők végeztek. A Brunel egyetem tanárnője, Ruth Simpson egy széles társadalmi kört érintő felmérés segítségével szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy a nők igen nehezen tudnak érvényesülni Angliában. A Simpson vezetésével készült kutatás kimutatta, hogy a hagyományosan női szakmáknak tartott pedagógusi és ápolói munkákban is a férfiak értek el kimagasló sikereket.
A kórházi betegek nagy része sokkal jobban kedveli a férfiápolókat, megbízhatóbbnak tartják őket, sőt azt hiszik, hogy egy férfi ápoló sokkal jobb kapcsolatban van a férfi orvossal, ezért keresik a bizalmát. A pedagógusok esetében sem kedvezőbb a kép a nők számára, mert az általános vélekedés szerint a férfi tanár nagyobb fegyelmet tud tartani az osztályban, könnyebben azonosul a gyerekekkel, szereti a sportot, és egyszerűbben alakít ki kapcsolatot, mint a női pedagógusok.
Ruth Simpson felmérése ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a nőkkel ellentétben a férfiak sokkal nagyképűbbek, előszeretettel értékelik túl saját munkájukat. Egy férfi testnevelés-tanár például csak a saját szakát tartja fontosnak, míg egy férfi ápoló gyakran állítja magáról, hogy orvos, vagy humanitárius szervezet fontos munkatársa.