A szépség nyomában

Hogyan néznének ki a képernyőn a slampos, elhízott emberek? - veti fel egy olvasónk, az ideális alakú képernyő-figurák védelmében. Tulajdonképpen igaza van - de hát éppen ebben rejtőzik a probléma, amiről cikksorozatunkban szó van. Utolsó darabjában olvashatnak arról is, hogy az igazi változásoknak - így a fogyásnak is - miért kell belső, lelki változásból kiindulnia.

Az, hogy mit látunk szívesen, hogy milyen formákat, színeket szeretünk, nem természeti, biológiai adottság. A film és a televízió kifejlődésével párhuzamosan sok-sok év alatt formálódott ki az a látásmód, ahogyan ma nézzük a képernyőn megjelenő figurákat. A médiának ízlésformáló hatása van. Szigorúbb kritikusok ezt inkább kényszerítő hatásnak, ízlésterrornak nevezik, ugyanis alig lehet kitérni előle. Az ízlésformáló hatást erősíti, megsokszorozza, hogy ha elzárjuk a televíziót és kinyitunk egy színes magazint, ott ugyanazokat az alakokat, gyakran ugyanazokat a személyeket látjuk viszont. Bármerre nézünk, mindenütt ugyanaz az üzenet: légy olyan, mint a bemutatott szépségek - és te is boldog lehetsz.

Reklámgörlök és átlagnők

A legtöbb fiatal nő elégedetlen vagy kifejezetten boldogtalan az alakja miatt - derül ki egy női internetes oldal olvasói között végzett kérdőíves vizsgálatból. A 25 év körüli nőknek mindössze egy, azaz egy százaléka teljesen elégedett alakjával! - olvashatják cikksorozatunk első részében.

Gyakorlatilag minden túlsúlyos nő boldogtalan az alakja miatt, és kétharmaduk úgy véli, testméretük kedvezőtlenül befolyásolja szexuális életüket. Cikksorozatunk második részében olvashatnak arról is, hogy a hirdetések idealizált szereplői miként torzítják el a valóságot.

kiindulópontként használt vizsgálatban

Egyik oldalon találjuk a média-üzenetet csodás lányok és fiúk formájában, akik mintaként szolgálnak. A másik oldalon ott ülnek az üzenet befogadói a maguk hétköznapi életével és saját, hétköznapi, de annál sokkal rosszabbnak érzékelt testével. A reklámgörlök és az átlagnők között nagyon nagynak, leküzdhetetlennek látszik a különbség. Ez sokakat arra késztet, hogy kétségbeesett, eltúlzott vagy éppen drasztikus módszereket keressenek, amelyek gyors sikert és jobb életet ígérnek. Eközben a józan, egészséges életmód lehetőségei - mint a rendszeres testmozgás vagy az egészséges étkezési szokások - teljesen háttérbe szorulnak. Ennek többféle oka van.

Az egyik a szépségipar óriási fejlődése, ami egy egész külön világot teremt a fogyasztók számára, millióféle bogyóval, kencével, spray-vel, zselével, segédeszközzel, divatcikkel. A másik ok a sajátos fogyasztói gondolkodásmód, amely szerint a tudomány mindenféle problémánkra talál megoldásokat, amik szolgáltatás formájában megkaphatók. Testi problémáinkat testtájak, testrészek, testi funkciók szerint osztják fel. Így külön szakértő foglalkozik a narancsbőrrel, egy másik az emésztésünkkel, egy harmadik szexuális funkcióinkkal, egy negyedik a fejfájásunkkal és így tovább. A sok szakértő között teljesen elvész az a fontos szempont, hogy a bőrünk, az emésztésünk és pl. a szexualitásunk egy és ugyanazon személy megnyilvánulásai. Elvész az is, hogy a különféle testi funkciók zavarai összefüggenek egymással, és főként összefüggenek azzal, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk. Az eddigiekből következik a harmadik ok.

A tökéletes csapda: gyorsan élni, gyorsan változni

A túlsúly - a valódi - tényleg fölösleges, egészségi szempontból is többféle kockázatot jelent. Csökkentése helyes, hasznos törekvés. A szokásos fogyókúrák legfőbb fogyatékossága azonban - amint már nevük is mutatja - az, hogy kúraszerűek, tehát egy-egy időszak alatt kell leadni x kilót. Erre az időre drasztikusan megváltoztatjuk étkezési szokásainkat, aztán a kúra befejeztével többé-kevésbé visszatérünk a szokásos kerékvágásba. És nem meglepő, hogy leadott kilóink is lassan visszatérnek. Aztán kezdhetjük a következő kúrát. Ami itt hiányzik, az annak a felismerése, hogy fizikai adottságaink, így testsúlyunk és alakunk is, a genetikai meghatározottságon túl életmódunk, életstílusunk függvénye. Tartós megváltoztatásuk nem lehet sikeres életmódunk megváltoztatása nélkül. Ehhez pedig egy sor - gyakran háttérben zajló, sokszor rejtett - változás szükséges. Mindennapi életünk átalakítása viszont igen nehéz feladat.

Hétköznapi életmenetünk egy sor tennivalóból, időrendekből, kötelezettségekből és szokásokból tevődik össze. Kialakításukban szüleink, házastársunk, gyerekeink, kapcsolati partnereink, munkáltatónk, barátok stb. egyaránt fontos szerepet játszanak. Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy életünket egy nagy rohanásként érzékeljük, ahol állandóan külső kényszerek érvényesülnek. Legtöbbször nem gondoljuk, hogy urai lennénk saját időbeosztásunknak sem. Ez már kisgyermek korunkban elkezdődik. Nevelésünk során egy sor fontos dolgot úgy sajátítunk el, hogy mások, pl. szüleink vagy az óvónéni igyekszik egy-egy magatartásformát kialakítani, másokat visszaszorítani. Először nekik fontos, nem nekünk. Ebből könnyen alakul ki az az élmény, hogy vágyainkat, mindazt, amit nagyon szeretnénk csinálni, mások korlátozzák. Ahogyan Murphy törvényei között szerepel: minden ami jó, az vagy egészségtelen, vagy erkölcstelen, vagy egyébként is tilos. A nevelés nagy kihívása, hogy miként is lehet elérni, hogy jól nevelt, mégis önálló, autonóm felnőtté válni tudó gyereket neveljünk. A felnőtt életben folytatódnak a korlátozások, munkaidő, határidők, befizetési kötelezettségek, fogadóórák, se szeri, se száma a kényszereknek, amik között lavírozva igyekszünk mindent elintézni, megoldani. Egészséges életmód? Kinek van arra ideje? És tényleg, életkörülményeink gyakran zárt rendszert képeznek, és mi áldozatnak érezzük magunkat. Ha egészséges életmódra nem futja az időnkből, akkor jöhetnek a fogyókúrák, csodadoktorok, a gyors megoldások - quick fix - ahogyan az amerikaiak mondják.

Változtasd, de ne a külsőd!

Egy bizonyos életkor után mindenki felelős az arcvonásaiért, tartja a mondás. Életünk, jellemünk gyakran beíródik arcvonásainkba. Bizonyos mértékig így van ez egész testünkkel. Testünk magán hordozza életmódbeli szokásaink, táplálkozási szokásaink, életkörülményeink lenyomatát - és sokszor személyiségvonásainkat is. Ezért illúzió azt hinni, hogy időszakos önsanyargatással tényleg létrehozzuk magunkból a mindenkori szépségideálnak megfelelő alakot. Természetesen formálható a testünk, de fontos lenne észben tartani, hogy a testünk - mi magunk vagyunk. Összes szokásunkkal, tulajdonságainkkal, gondolkodásmódunkkal, életvilágunkkal. Testünk megváltoztatásához az út belső változásokon keresztül kell hogy vezessen, különben még sikeres alakformálás esetén is valamiféle protézissé válik testünk, amit magunkon hordunk, ahogyan a szexis fehérneműt vagy ruhadarabokat.

Lust Iván