<p>Izmos test, sovány önértékelés</p>

Egy korábbi cikkünkben szó esett egy vizsgálatról, amelyből megtudtuk, hogy a fiatal angol nőknek mindössze 1 százaléka volt elégedett alakjával. Jellemző, gondolhatták férfiolvasóink. Kiderül azonban, hogy az erősebb nemhez tartozók sem érzik jól magukat bőrükben. A nyolcvanas évektől kezdődően készülnek vizsgálatok férfiak test-képével kapcsolatban. Az érdeklődés azért irányult erre a területre, mert egyre nagyobb számban bukkantak fel olyan férfiak, akik külső megjelenésükkel elégedetlenek voltak.

Test-kép és önértékelés

Boldogabb időkben, úgy a 18. század végéig, nem volt kétséges, hogy a dolgok azok, aminek látszanak, a szavak azt jelentik, amit jelentenek, és így tovább. És például a férfiak olyanok, amilyennek látszanak, annyira férfiasak vagy éppen férfiatlanok, ahogyan azt látjuk rajtuk. A gyötrő kétely, hogy tulajdonképpen milyenek is vagyunk, a modern idők kezdetével tört ránk. Azóta egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, kik is vagyunk, és hogy olyanok vagyunk-e, amilyennek éppen kellene lennünk. Azóta fedezték fel, hogy a test-kép mennyire fontos az önbizalom és önértékelés szempontjából.

A test-kép a saját testünkről alkotott érzelmekkel teli, belső, pszichológiai leképeződés, amelyben összegződik, hogy milyennek érezzük, milyennek látjuk magunkat. Igen meglepő módon ezek a magunkról alkotott képek csak kismértékben esnek egybe objektív, külső értékelésekkel. Az tehát, hogy valaki milyen érzésekkel viseltetik saját teste iránt, egy sor belső, pszichológiai folyamat eredménye is.

Mindenesetre a vizsgálatok a következőt mutatják: a férfiak két nagy test-téma körül elégedetlenkednek a leginkább, a felsőtest izmossága és az általános izomtónus miatt. 1972-ben a vizsgált férfiat 18 százaléka volt elégedetlen felsőtestével, 1985-re ez 28 százalékra, majd 1996-ra 38 százalékra emelkedett. Az izomtónus tekintetében az elégedetlen férfiak aránya ugyanezen években rendre 25, 32, majd 45 százalék! Egy 1994-es vizsgálatban főiskolás férfiak 91 százaléka szeretett volna izmosabbá válni.

Erő, izom

A nem éppen atletikus alkatú író, Márai Sándor naplójában egy helyütt "izombarom"-nak nevezi a túl izmos férfiakat. Savanyú a szőlő, gondolhatjuk. Ugyanakkor az erősen, mesterségesen fejlesztett izomzat mindig is megosztotta az embereket, sokan gusztustalannak tartják, mégis tömegek foglalkoznak testépítéssel.

Nagyon érdekes kulturális trend figyelhető meg a férfiak által növesztett izommennyiséggel kapcsolatban a harcias figurákat ábrázoló gyerekjátékok tanulmányozása során. Kutatók azt találták, hogy a nálunk is régen kapható GI Joe és más hasonló figurák az elmúlt évtizedekben sokat változtak. Mind karjuk, mind pedig mellkasuk körfogata jelentősen megnövekedett, és az izmok kidolgozottsága is jelentősen fokozódott. Egy kivétel ez alól a férfi Barbie figura, Ken, aki továbbra is karcsú maradt. Az USA-ban rendkívül népszerű baseballsztárok alkata is erős izomtömeg-növekedést mutat ez idő alatt.

Egy ilyen világtrend sokféle feltevésre ad alapot - így gondolhatjuk, hogy a hangsúly folyamatos áthelyeződése a test külső megjelenésére, a felszínre, a látszatra nagyon megfelel annak a kultúrának, amelyben a látvány minden lényegnél fontosabbá válik. A másik trend, ami a pop-kultúrában megfigyelhető, az erő és a másik feletti, gyakran erőszakos kontroll kultusza. Az akciófilmek áradatát nézve könnyen érezhetjük gyöngének és törékenynek magunkat.

Mint minden más szükséglet esetében, az izomnövelésnél is gyorsan kialakult a testépítési iparág, megteremtve saját kultúráját, divatjait, és ezzel az önmagukkal elégedetlenkedők számára könnyen elérhetővé tette, a modern élet tempójához igazította a speciális fizikai igénybevételt, fejlesztést.

Kockázatok, problémák

A testtel kapcsolatos társadalmi elvárások személyes lecsapódása sok esetben akár kóros is lehet. Testképükkel bajlódó fiatal nők és férfiak tömegei jelennek meg, az elhízás, az evési zavarok és a kóros fogyókúrázás egyaránt modern probléma. A test fejlesztése sporttal, testgyakorlással általában egészségesnek tartott, ajánlott út az önbizalom fejlesztésére. Azok számára azonban, akik bizonyos - gyakran valóban elérhetetlen - ideálokhoz igyekszenek közelíteni saját testüket, mindig fennáll a kóros túlzások veszélye. Vizsgálatok kimutatták, hogy sok testépítő küzd testkép-zavarokkal, amin a látványos izomnövekedés sem segít. Maga a testépítés mint sport magában hordja a látványra, a testsúlyra, a speciális táplálkozásra való beszűkülés lehetőségét, ami szinkronban lehet az önmagát mintegy torz tükörben látó fiatal férfi saját magára irányuló kóros összpontosításával.

Testképünket, önértékelésünk alapjait csecsemő korunktól alakítják szülői és később kortárskapcsolatokban átélt behatások, és ezzel a már kialakult állapottal felszerelkezve találkozunk a kultúra által közvetített ideálokkal. Serdülőkorban igen sok szorongás forrása a többieknek való megfelelés kényszere, a szabadulás a gyerekes vonásoktól és a férfias tulajdonságok megszerzése. Pszichológiai szempontból az izomtömeg fejlesztése azért lehet hiábavaló erőfeszítés, mert egy alapjában véve belső, lélektani problémára külső, fizikai megoldási kísérletet jelent.

Lust Iván

A szerző korábbi cikkeiből
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!
A legtöbb fiatal nő elégedetlen vagy kifejezetten boldogtalan az alakja miatt - derül ki egy női internetes oldal olvasói között végzett kérdőíves vizsgálatból.
A szépség nyomában - Az, hogy mit látunk szívesen, hogy milyen formákat, színeket szeretünk, nem természeti, biológiai adottság.
Látvány-férfiak, avagy a fordított emancipáció - Csak pár éve annak, hogy a reklámfotókon, plakátokon a félig vagy szinte egészen meztelen nők mellett megjelentek a hiányosan öltözött férfiak is.