Hűtlenség és egyéb evolúciós csapdák

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Szia Gábor!

A napokban olvastam a tavaszügyi konferenciára írt cikkedet. Mondanom sem kell, nagyon élveztem a tőled megszokott szellemes stílust. A mondanivalódat pedig különösen elgondolkoztatónak találtam. Jó néhány kérdés felmerült bennem a szexualitással, a hűséggel és a hűtlenséggel kapcsolatban. Érdekes következtetésekre jutottam és nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre is!

Kétes forrásokra hivatkozva ugyan, de valamennyire alá tudom támasztani azt a kijelentésedet, hogy a tavaszi hónapokban jóval kevesebb fogantatás történik, ugyanis a Vízöntő csillagjegyben születettek vannak a legkevesebben. Ha ezt visszaszámoljuk, akkor ők május körül fogantatnak. Pont, amikor elkezd beindulni a természet, dühöngnek a hormonok, és a hagyomány szerint mindenki szerelmes.

Ezt a gondolatot továbbfűzve azonban feltűnt, hogy kedvenc vesszőparipám, az evolúciós pszichológia ismételten bajba került. Ha ugyanis igaz lenne, hogy a férfiaknak az a küldetése, hogy mindenáron terjesszék génjeiket a lehető legszélesebb körben, akkor mi az oka annak a pár hónapos "eredménytelenségnek", amit a természet produkál a tavaszi időszakban? Nem az lenne a lényeg, hogy egész évben minél többször legyenek sikeresek a gyermeknemzés területén?

Cikkedben felveted, hogy nyáron születni előnyösebb az életbenmaradás szempontjából, ami teljesen logikusnak tűnik, de akkor miért van egyáltalán tavaszi-nyári szex? Hiszen abból téli, és az elmélet szerint "életképtelenebb" babák születnek. Bizonyos felmérések szerint a napfény növeli a szexuális tevékenységet, tehát nagyobb a "párzási hajlam" tavasszal és nyáron. Persze erre van ellenpelda is, Kanadában a legészakibb területeken hancúroznak legtöbbet az emberek. Mi van tehát a tavaszi-nyári időszakok szexuális életével? És mi van azokkal a népcsoportokkal, akik nem északon élnek, hanem mondjuk a trópusokon? Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi történik Ausztrália vagy Brazília esetében, a déli félgömbön? Vajon itt is a Vízöntő havában születik a legkevesebb gyerek? Vagy éppen júliusban?

Vajon a régi tézist, hogy mind a férfiakat, mind a nőket a szaporodás kényszere hajtja, módosította az évezredek során a kultúra és a társadalom? Amiért a legmérgesebb vagyok, az az állítás, hogy a férfiakat a "genetika", a szaporodási kényszer hajtja, és ezért lépnek félre. Azon túlmenően, hogy ez a kijelentés felmentést ad a hűtlen férfiaknak, sokkal súlyosabb következményei is lehetnek: például egy túlbuzgó ügyvéd kezébe kerül ez az elmélet, és ezt felhasználva meggyőzi a bíróságot, és sikeresen felmentteti a nemi erőszak vádja alól a védencet, hogy szegény nyomorult, csak a génjei parancsát hajtotta végre, tulajdonképpen ő ártatlan, hiszen csak terjeszteni akarta a DNS-ét. Nem lenne felháborító? Vagy ez a tézis csak néha igaz? Mi lenne mondjuk a gravitáció elméletével, ha azt mondanánk róla, hogy csak bizonyos esetekben esnek lefelé a tárgyak, de az is lehetséges, hogy különleges körülmények között felfelé esnek. Milyen tézis az, amely azt mondja, hogy a férfiak arra vannak teremtve, hogy félrelépjenek, és terjesszék a génjeiket, kivéve, ha mondjuk morális meggyőződés tartja vissza őket, vagy egyszerűen szerelmesek, és nem kívánnak félrelépni. Vagy éppen olyan az időjárás, tavasz van és nincs a félrelépés hangulata a levegőben. Most van gravitáció, vagy nincs? Terjeszteni kell a géneket, vagy sem?

Ezek szerint ráadásul a "félrelépés joga" kizárólag a férfiaknak van fenntartva. Pedig férfiak és a nők teljesen egyforma arányban lépnek félre. Vagy a nőket is a genetika csábítja el? Ők is a jobb génekkel rendelkező egyedekkel az egészségesebb utódok produkálása céljából lépnek félre, a kevésbe jó génekkel eleresztett, de apai feladatokra alkalmasabb balek háta mögött? Ezek alapján a nőknek csak ovulációkor "lenne szabad" félrelépniük, ami természetesen nem igaz. Pontosan ez tehát a bizonyíték arra, hogy a szexuális aktusok nagyobb része egyáltalán nem gyermeknemzés céljából történik. Ha a modern ember szexuális aktusainak nagy része nem a génterjesztést szolgálja, akkor hogyan tekinthetnénk genetikai parancsnak? Vagy ezt a genetikai parancsot a társadalmi intézmények kiölték belőlünk? Ezzel az erővel az almát is "megtaníthatnánk" arra, hogy ne lefele essen, hanem mondjuk pont bele a kosárba, mert az praktikusabb.

Az elméletek azt is kijelentik, hogy a férfiak inkább a testi, a nők pedig az érzelmi hűtlenségre hajlamosabbak. Ha azonban bárki beleolvas az [origo]-n lelküket kiöntők írásaiba, kiderül, hogy a férfiak és a nők egyformán a szeretett személy elvesztésétől félnek, legyen annak testi vagy lelki hűtlenségben megtestesülő veszélye. Vagyis ha van szex szaporodás nélkül, akkor nem lehet a szex a kizárólag gének terjesztésének kódja. Ergo a ferfiak nem a DNS-ük terjesztése miatt lépnek félre. Ehhez elég a logika.

Ezek után joggal várhatja el egy ember a másiktól a hűséget. Ha minden férfi genetikailag hűtlen, akkor abból az következne, hogy egy nő úgysem tud ellene mit tenni, törődjön bele, és szépen fogadja el ezt a tényt. Sőt, a kettős morál is teljesen elfogadható lenne. Hogy a férfi hűtlen, az teljesen rendben van, sőt kifejezetten evolúciós virtus, a nő meg elkeseredetten kapaszkodjon a hűtlen pasijába, próbálja minden áron megtartani, csak azért, hogy versenyképes legyen. Kezdem azt hinni, hogy az egész elmélet mögött a kozmetikai ipar összeesküvése van! Eszerint az üzenet a nőknek az, ha már nem vagy fiatal, vagy csúnyácskának születtél, akkor költsd a pénzed ruhára, kencére, szikére, akkor talán van valami esélyed, hogy ne az evolució roncstelepen leld magad. Az emberi értékek meg mind felesleges melléktermekek csupán.

Rájöttem, hogy nincs semmiféle felmentés a hűtlenségre. Ha lenne, akkor a nemi erőszakot is legalizálnunk kéne. Igenis van morál, és elvárható egy társadalomban élő egyedtől, hogy kordában tartsa az ösztöneit.

Mindenesetre köszönöm, hogy írásoddal kellően stimuláltál, és sikerült a "végére járni" azoknak a gondolatoknak, melyek régóta motoszkáltak bennem. Nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre is!

Üdv: Bella