Kedves Facér Csajszi!
Én egy 25 éves fővárosi srác vagyok. Vékony testalkatú, ráadásul állandóan szemüveget kell viselnem, mivel gyengén látó vagyok. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy tudd, sajnos nem igazán vagyok "kompatibilis" a ma divatos, sportos, izmos testalkatú ideális férfi alkattal. Akkor vágjunk is a dolgok közepébe. Eddigi 25 évem alatt még nem sikerült párkapcsolatot létesíteni egyetlen lánnyal sem, és ebből kifolyólag szexuális tapasztalataim sincsenek még. Ez nem éppen azon dolgok közé tartozik, amikre büszke vagyok...
Sajnos valahogy nem megy nekem a lányokkal való ismerkedés. 2002-óta aktívan próbálok társat találni a világhálón is, eddig teljesen sikertelenül. A személyes találkozókból sem lesz semmi. Most persze felvetődik a kérdés, hogy miért csak az interneten próbálkozom. A válasz egyszerű, mert ez a legkézenfekvőbb számomra. Nekem ugyanis nincs sok barátom, ismerősöm, és a szóba jöhető lányok már mind párkapcsolatban élnek. A párok társaságában én egyedülálló pasiként nem mindig vagyok túl népszerű, pedig én abszolút tiszteletben tartom a barátaim, ismerőseim, rokonaim párkapcsolatát. Eszembe sem jutna belépni a "tiltott zónába", de az emberek eléggé féltékenyek tudnak lenni. Szóval az ismeretségi körömet ki lehet zárni potenciális lány jelöltek hiányában.
A munkahelyet szintén, ugyanis eléggé idős emberekkel kell együtt dolgoznom. Igencsak csaj-hiányos környezetben kell élnem nap mint nap. A közterületen, buszokon való ismerkedés számomra nem működő módszer, be kell vallanom neked, hogy az élő ismerkedés egyébként sem igazán az én "szakterületem", én nem vagyok egy "bratyizós" típus, aki bárkivel öt perc alatt laza baráti, vagy bizalmasabb viszonyba tud kerülni.
Kicsit felgyorsult ez a világ, csak én nem tudtam felvenni a fordulatszámot, sajnos. Azt sem tudom, hogy miből lehet látni, ha egy csajnak tetszem. Attól tartok, magányosan fogom leélni az egész hátralévő életemet. Egyébként már azon is elgondolkodtam, hogy talán egy pszichológushoz is el kellene mennem, hátha valami "kóros eset" vagyok.
János
Kedves János!
Először is: én ugyan nem vagyok pszichológus, de elég sok emberrel - a nekem írott leveleiken keresztül - kapcsolatba kerülök, és bátran állíthatom, hogy te egyáltalán nem vagy kóros eset, mentálisan zavart, vagy pszichikailag beteg. Soraid alapján úgy vélem, nagyon is normálisan gondolkozol, és annak ellenére, hogy hiányzik életedből egy fontos dolog, meglepően bölcsen, higgadtan és kiegyensúlyozottan gondolkozol és reflektálsz önmagadra. Azt tanácsolom, hogy használd ki azt, hogy jelenleg egyedül vagy. Most még megteheted, hogy magadra költöd a pénzedet, mert ha már az igazi melletted lesz, a nagy részét úgyis rá fogod költeni.
Csókol: a Facér Csajszi