"Egyszerűen nem tudom magam elképzelni anyaként. Túlságosan szeretem az életemet ahhoz, hogy feladjam azt valakiért - így pedig nem lenne fair egy gyerekkel szemben, hogy megszüljem" - indokolja határozottan a 29 éves, torontói Leona Stewart, hogy miért tartozik azok közé, akik már fiatalon a gyermektelenséget választották.
"Nem arról van szó, hogy ne szeretném a gyerekeket - a barátnőm két- és fél éves kislányát együtt neveljük, és imádom -, de óriási meglepetés volna saját magamnak is, ha valaha is saját gyereket vállalnék. Ha már végképp oda jutok - mondjuk egy kapcsolat miatt -, hogy gyerekem lesz, akkor sokkal inkább az adoptálás, mint a terhesség" - mondja az egyértelműen heteroszexuális kanadai lány, aki jelenleg PhD-zik, a szabadidejében zenél és utazik, és emellett meglehetős előítélettel bír a házasság intézménye iránt.
A kapcsolatokkal szemben is szkeptikus: bár néha magányos, alapvetően irtózik minden olyan kötöttségtől és hagyománytól, amely stabilan meghatározná azt, miként is éljen. Bár Leona egy nyugati ország polgára, az általa választott életstílus nem idegen azoktól a társadalmaktól sem, amelyeknek fiataljai egy-két évtizede még a konzervatív utat választották.
A Newsweek (NW) amerikai hetilap a közelmúltban egy nagy összeállítást közölt arról, hogy egyre több pár választja tudatosan - akár egyelőre, akár véglegesen - a gyermektelen életmódot; és az "utódba invesztálás" helyett inkább éttermekre, utazásra vagy ingatlanokra költi a pénzét.
Az ok egy sor tényező - a kapcsolati normák, a karrierlehetőségek, az általános életmód és a gazdasági tényezők megváltozásának - együtthatója. A társadalom szerkezetének erre a változására már reagált is az autó- illetve az ingatlanipar, sőt, egy-két országban még az adórendszert is megváltoztatták.
Még a legtradicionálisabb helyeken is
Athén egyik divatos kávézójában, a Kolonaki téren, a Capo Cafe-ban, görög 30-as, 40-esek kortyolgatják a jegeskávéjukat, miközben arról a kedvenc témáról beszélgetnek, hogy a férfiak mennyire ellenállnak, ha elköteleződésről van szó, milyen fontos egy nőnek a függetlenség, és mikor is időszerű a gyerekvállalás - sorolja a NW cikke.
"Ahogy mennek az évek, egyre kisebb az esélyem arra, hogy saját gyerekem legyen" - mondja a 37 éves Eirini Petropoulou, aki egy hírügynökségnél dolgozik. - "De nem fogok csak azért férjhez menni valakihez, hogy gyereket szüljek." A NW szerint Eirini imádja a munkáját, a hasonló gondolkodású barátait.
"Ha 45 éves leszek, meggondolom, hogy vállaljak-e gyereket egyedül" - mondja Petropoulou, de a NW újságírója számára nem úgy tűnik, mintha a görög lányt (nőt) nagyon megviselné az a gondolat, ha ez egyáltalán nem következne be.
Görögország az egyike azoknak az országoknak, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt a szigorú hagyományok még nagyon is éltek, de - köszönhetően a jobb iskolarendszernek, a széles munkaválasztási lehetőségeknek és a nemzetközi kulturális hatásoknak, írja a NW - hasonlóan, mint a világ más, fejlett országaiban többé nincsenek a fiatalokra érvényes, kötelező elvárások.
"Soha ilyen mértékben nem volt vállalható opció az, hogy egy nő tudatosan a gyerektelenséget válassza" - mondta a hetilapnak Catherine Hakim, aki a London School of Economics-on (LSE) foglalkozik a témával.
"Svájctól Szingapúrig, Kanadától Dél-Koreáig, a fiatalok a 30-as, 40-es éveikig élvezik a gyermektelenség éveit." És ennek bizony - állapítja meg a NW - sokszor az a vége, hogy egyáltalán nem is születik gyerekük.