Üdvözöllek!
Márciusban egy fiú utánam futott az utcán. Szimpatikusnak találtam, úgyhogy megbeszéltünk egy találkozót, ami igen jól sikerült. Mivel ő Budapesten tanul, így csak hétvégéken, néhány órára találkoztunk, és bár ilyenkor mindig nagyon jól éreztük magunkat, hétköznapokon egyáltalán nem keresett, nem érdeklődött. Mivel az idén államvizsgázott, gondoltam, hogy talán emiatt nem férek bele az életébe, de bevallom, zavart, hogy nem jelentkezik.
Körülbelül egy hónap elteltével szóltam, hogy ez így nincs rendben, mire ő azt válaszolta, hogy szerinte még nem olyan erős a kötelék köztünk, és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Arra gondoltam, hogy ha többet leszünk együtt, majd kiderül, hogy jók voltak-e a megérzéseim, és csak azért nem keres hét közben, mert nem tetszem neki eléggé, nem érdeklem igazán, és csupán kellemes időtöltés voltam számára a szabad hétvégéin.
Sajnos, később minden gyanúm beigazolódott: az államvizsga után közölte velem, hogy szerinte nem elég intenzív a kapcsolatunk, aztán én is elmondtam, ami a lelkemet nyomta.
Így lett vége.
Szerinted miért várt eddig? Én voltam a naiv, szeretetre kiéhezett ember?
Igazából már mindegy, mert rég nem vettem ezt túl komolyan, csak hát... én tényleg olyan ronda, kapcsolatra alkalmatlan lennék? Ez motoszkál bennem, mert hát, mit tagadjam, az amúgy sem óriási önbizalmamat ez az eset kissé megtépázta.
Igyekszem ezen túllépni, de szeretném a véleményed olvasni.
Köszönettel:
Szegedi Boszorkány,
"egy szeretetre és elfogadásra vágyó lány a 21. század elejéről"
Kedves Szegedi Boszorkány!
Mi tagadás, nem mindenki ugyanúgy áll hozzá a kapcsolatokhoz, és bizony olyan is van - nem is egy -, aki puszta szórakozásból csajozik. Így aztán az is megmagyarázható ennek tükrében, miért is húzza-halasztja a szakítást, még ha látja is a kapcsolat értelmetlenségét az első perctől. Ebben még az sem zavarja, ha megbántja azokat a lányokat, akik a hálójába kerültek. A világ bizony tele van ilyen pasikkal és - hidd el - csajokkal is! De simán túl lehet élni, hiszen az ilyen kapcsolatok, már csak rövid időtartamuk miatt sem mérvadóak, és így csöppet sem kell önmagad hibáztatnod, esetleg valami hiányosságot keresni magadban. Szépen keresni kell egy olyan hapsit, aki majd bizonyíthatja, az emberekben érdemes megbízni.
Csókol,
a Facér Pasi