Az apja lehetne

Egy közelmúltban publikált osztrák kutatás szerint, evolúciós késztetés, hogy párválasztáskor a nők a náluk idősebb és sikeres férfiakat, férfiak pedig a csinos és lehetőleg minél fiatalabb nőket részesítik előnyben. De mégis: mennyivel fiatalabbakat? Néhány év persze még nem számít - de néhány tíz esetében akaratlanul is mozgatórugókat keresünk: vajon lelki defekt, kapuzárási pánik, az anyagi biztonság, netán a fényes örökség reményében elvégzett hideg számítás lehetett a motiváló tényező?

"Én 26 éves vagyok, a pasim pedig 44. Hát igen, van köztünk egy pár év, de engem soha nem érdekeltek a lenéző pillantások, amikkel néha az utcán találkoztam. A párom nagyon férfias, a fiatal és az idősebb nők is vonzódnak hozzá. Mindig figyel rám, kikéri a véleményem, emberszámba vesz. Folyamatosan udvarol, nagyon szeret, és büszke rám. Másfél éve vagyunk együtt, de most valószínűleg összeházasodunk, mert terhes vagyok. Annyira boldog, hogy babánk lesz! Még soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott kapcsolatom. Hála Istennek, a szüleim nagyon rugalmasak, de azért nem volt olyan könnyű elmondani nekik. Persze a nagy korkülönbség miatt engem is féltenek a rokonok és az ismerősök. Kérdezgetik, mi lesz 20 év múlva. Mi lesz? Kit érdekel! Lehet, hogy jövőre meghalok, de addig is ő az az ember, akivel minden percem szívesen tölteném!!!" - írja Edit a Női Lapozónak küldött levelében.

Edit levele egy egyáltalán nem újkeletű, de mégsem egy széles körben, szemöldökrándítás nélkül elfogadott jelenségről szól: amikor egy párkapcsolatban az egyik fél, akár a másik felmenője is lehetne.

Pedig a nagy korkülönbség nem feltétlenül elítélendő, sőt: a bécsi kutatók egy közelmúltban lezajlott vizsgálat során kimutatták, hogy evolúciós késztetésünk van rá, hogy a nagyobb reprodukciós siker érdekében, a nők a náluk idősebb és sikeres férfiakat, férfiak pedig a csinos és lehetőleg minél fiatalabb nőket részesítik előnyben.

De mégis: mennyivel fiatalbbakat? Néhány év persze még nem számít - de néhány tíz esetében akaratlanul is mozgatórugókat keresünk: vajon lelki defekt, kapuzárási pánik vagy a fényes örökség reményében elvégzett hideg számítás a motiváló tényező? Ilyen párokat látva, még a legtoleránsabbak is csak pár másodperc után sóhajtanak fel: hja, kérem, a szerelem nem ismer határokat. Korhatárokat sem?

Mozgatórugók

Bede Zsuzsanna pszichológus szerint, aki idősebb férfit választ, vagy apahiányt pótol, vagy olyan meghatározó volt az életében az apja, hogy ezt az érzést keresi a párjában, karakterben, gondolkodásban, stílusban, persze nem tudatosan. A férfiak pedig így próbálják fiatalítani magukat, ezzel érzik magukat tovább "férfinak", hiszen sokuk azzal növeli erejét, milyen nő sétál az oldalán. A pszichológus úgy véli, a kapcsolat megítélésénél az egyéni motivációk a lényegesek.

"Egyesek nem szeretik a saját korosztályukat. Éretlennek tartják a velük egy korúakat, ezért az idősebbekhez vonzódnak. Mások földhözragadtabbak, és a befutott - idősebb - emberek oldalán érzik magukat biztonságban. Ugyanakkor találkozhatunk megtévesztő személyekkel, akiknél nem derül ki a koruk, mert érettebbek, vagy fiatalosabbak az átlagnál, s a szerelem már kialakul, mire a kor szóba kerülne" - mondja a pszichológus.

Kívül 60 - belül 30

Csaba pontosan ez a kategória: 60 évesen is inkább negyvennek tűnik. Gondolkodásban, erőnlétben sok fiatalra rápiríthat. Felesége 22 évvel fiatalabb nála. Békében, harmóniában nevelgetik kisfiukat.

"Külsőleg talán látszik rajtam a 60 év, de belsőleg sokkal fiatalabb vagyok, mint sok mai harmincas" - mondja Csaba. "Az én kapcsolataimban a kor sosem volt szempont. Mindig próbáltam megúszni a sarkos döntéseket: szerintem élni kell egy kicsit, szabadon, vakmerőbben. Minek a sok tervezgetés, aggódás? Ezer korlátba ütközöl, ha valamit tenni szeretnél" - fejti ki véleményét, mielőtt házasságáról beszélne.

"A miénk nem tipikus párkapcsolat. Tizenhárom éve tart, a közös érdeklődési körnek köszönhetően. Szinte mindenben egyetértünk, kivéve az evezést. A feleségemnek kicsit öregesebb a gondolkodásmódja. A mai fiatalok borzasztóan vének tudnak lenni. Nyugdíjas szokás szerint nézik a tévét, a sorozatokat, s nem gondolkodnak. Nem is tudom, mikor néztem utoljára tévét, de a feleségem életéhez a sorozatok is hozzátartoznak."

"Tudom, kicsit csodabogárságnak számít ez a házasság, de minden része érdekes. Mivel elég fiatalos vagyok, az embereknek fel sem tűnik a korkülönbség. Nem érzem magam öregesebbnek, nem gondolkodom maradibban. A kisfiam harmadikos, gyakran jönnek hozzánk a barátai, vagy a mi barátaink, de szóba sem kerül, hogy én bácsi vagyok, a feleségemet azonban rendszeresen nénizik. Azóta pedig, amióta elvettem, egy csomót öregedett" - fűzi hozzá nevetve.