"Nálunk a szerelmet nagyon komolyan vették, így aztán nekem is voltak olyan álmaim, hogy a férjem lesz az első és egyetlen férfi az életemben, de egy építőtáborban, kicsit becsípve, beadtam a derekam egy fiúnak" - meséli Zsuzsi. "Nyár végén a srác lelépett, én viszont rákaptam a szexre, mire 25 éves lettem, túl voltam már legalább 4-5 pasin - az utolsóhoz férjhez is mentem."
Zsuzsi feleségként hűséges volt, de a válás után "nem fogta vissza magát", legalább egy tucat hosszabb-rövidebb kapcsolata volt. "Aztán egy családi vacsorán a húgom nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett, és mindenféle ócska szajhának elmondott. Azzal nyugtattam magam, hogy nyilván csak a meg nem értett nő beszél belőle - addigra teljesen tönkrement a házassága, mert a férje fűvel-fával csalta -, de az igazság az, hogy nagyon kiakasztott a dolog. Próbáltam visszafogni magam, de nem sokáig sikerült, félek, egyszerűen ilyen a természetem."
A férfi dögös, a nő erkölcstelen
Zsuzsi arról is mesélt, hogy nem a testvére volt az egyetlen, aki szerint ki kellene kötnie valamelyik hódítása mellett.
"Egyszerűen nem értik meg, hogy én minden pasimat komolyan vettem. Bár nem voltam mindegyikbe szerelmes, de az sem igaz, hogy csak a trófeákat gyűjtöttem. Bezzeg az öcsémet senki se szólja meg, pedig ő legalább kétszer olyan gyorsan cserélgette a partnereket, mint én."
Sólyom Barbara szociológus szerint az ilyen nemi megkülönböztetésben semmi meglepő nincs, ez mindig is így volt, és - emancipáció ide vagy oda - valószínűleg így is marad.
"Minél több partnere volt egy férfinak, annál dögösebbnek, annál férfiasabbnak tartják, míg a nőknél a sok partner egy kicsit visszataszító a többség számára. Tehát a nőknél mindenképpen a kevesebb, míg a férfiaknál a több a társadalmilag elvárt szerető, bár ezt nem lehet számszerűsíteni."
A szociológus szerint a házasságkötés után tovább élesedik a helyzet. Egy férfi félrelépéseit sokkal könnyebben elnézik. "A nő a tűzhely, család és összetartás, ezért aztán legyen hűséges, míg a férfi, aki eltartja a családot, szabadabb életet élhet. Ez nagyon régóta így van, sőt a keresztény kultúrában még inkább így volt. A vallás szinte sugallja, hogy a nőnek engedelmeskednie kell, és monogámnak kell lennie, míg a férfi időnként nyugodtan félretekinthet, hisz azért van teremtve, hogy szaporodjanak az emberek - és úgy vélem, ez soha nem is fog megváltozni."
Az erkölcsi körülmények számítanak
Kata sem volt soha szentéletű, bár szerinte az, hogy kinek hány szeretője volt - magánügy. Azt vallja, hogy nem feltétlenül kell fülig szerelmesnek lenni, ha a kölcsönös vonzódás megvan, vagyis, ha egy férfi és egy nő megkívánja egymást, az elég ahhoz, hogy ágyba bújjanak egymással.
"Klasszikus egyéjszakás kapcsolatom viszont sohasem volt, mert még akkor is volt folytatás, ha ezt nem így terveztük." Vannak szabályok azonban, amelyekhez Kata szigorúan tartja magát. "Soha nem hajtanék rá például a legjobb barátnőm pasijára, még akkor sem, ha első blikkre úgy érezném: ő álmaim hercege." Kata ugyanis itt húzza meg azt a határt, ami a normális nőt elválasztja a gátlástalan trófeagyűjtőtől.
"Nem a szeretők számától függ, hogy egy nőnek rossz híre van, inkább az erkölcsi körülményektől. Ha valaki rendszeresen elszedi mások szerelmét, ha sokszor csinál hülyét abból, aki beleszeret, azt sokkal hamarabb elítéli a környezete, mint azt, akinek száz kalandja volt, de tisztességesen játszik."
Kata szerint a jó szex fontos kelléke a párkapcsolatnak. "Soha nem mennék hozzá olyan emberhez, akivel nem 100%-os a szex, még akkor sem, ha egyébként minden más szempontból tökéletes."