Mi vesz rá egy embert, hogy az atomkorban, amikor egy e-mail váltás másodpercek alatt megfordul, hogy "kézzel írott, fényképes levelet várjon a kiadóba?" Ki az a régimódi lovag, aki hirdetést fogalmaz meg, jeligét választ, leveleket vált, és virággal a gomblyukában várja a hölgyet? Lehet még így ismerkedni, vagy ez már egy ódivatú, elavult, nem túl hatékony módszer?
Az újságból is több hirdetést választottam, szám szerint ötöt. Két levelet kellett kézzel körmölnöm, a többiek megelégedtek a kinyomtatott formával. Végül két férfival egyeztettem személyes találkozót, a "sportos testalkatú, komoly kapcsolatra vágyó, független" "Vörösrózsa" jeligével, és az "átlagos testalkatú, mély érzésű értelmiségi" "Talán most sikerül"-lel.
Az internet után enyhe szkepticizmussal közelítettem meg a helyszínt, de Vörösrózsa minden várakozást felülmúlt. Pontosan érkezett, kellemes jelenség volt, végig érdeklődően és nyitottan viselkedett. Sajnos hamar kiderült, hogy nem vagyok az esete, ezt már ott, nagyon udvariasan közölte, ezek után felfedtem az inkognitómat, és megkértem, hogy segítsen, magyarázza el nekem, miért pont így ismerkedik.
Miért éppen apróhirdetés?
"Próbáltam az internetet is" - mondja - "de nagyon sok csalódás ért. Sok lány van, aki nem is akar komolyan ismerkedni, csak kalandra, udvarlásra vágyik. Én viszont már öreg vagyok ahhoz, hogy ilyesmire pazaroljam az időt. Aki levelet ír, pláne kézzel, az már valóban vár valamit a lehetőségtől. A kézírás egyébként is nagyon sok mindent elárul, még akkor is, ha nem vagy grafológus."
Vörösrózsától azt is megtudom, hogy egy hirdetésre 3-4 levél fut be, de volt már olyan, hogy egy se érkezett. Majdnem egy éve keresi a társát, ezalatt elég sokat engedményt tett. "Volt egy remek asszony, aki minden szempontból megfelelt, kivéve, hogy dohányzott, de nála még ezt is elnéztem volna. Végül sajnos nem rajtam múlott, hogy nem lett belőle semmi."
Vörösrózsa után a másik apróhirdetésest vártam, aki azonban el se jött, vagy ott volt, de nem fedte fel magát. Nem is baj, így legalább jó szájízzel és azzal a reménnyel fejeztem be a társkeresést, hogy bár nem estem halálos szerelembe senkivel, még sincs minden veszve. Továbbra is bízom a váratlan villámcsapásban.
Tapasztalatok: ez a legnehézkesebb ismerkedési forma, viszont tényleg van abban valami, hogy a kézzel írott levélnek megvan a "méltósága", azt nem lehet elkapkodni.
Kinek lehet jó: tulajdonképpen bárkinek, aki vállalja az ezzel járó macerát. Halkan megjegyzem, régen lestem annyira a postást, mint ezekben a napokban, és kifejezetten jó volt, hogy nem csak reklámszemét, csekk és számla lapul a postafiókomban.
Tanácsok: mielőtt nekilátsz megfogalmazni a saját hirdetésedet, olvass sok ilyet. Próbálj eredeti lenni, hogy téged válasszanak, mert itt lényegesen kevesebb hirdetésre reagál egy jelentkező, mint az interneten.