Kiképzésen az Araakadémián

Mosolyogni, határozottan kimondani az igent és gyönyörűnek lenni - nagyjából ennyi, amit egy profi menyasszonynak tudnia kell - látszólag. Valójában ezenfelül még azt is ügyesen kell lepleznie, hogy mennyi munka, tervezés és idegeskedés előzte meg a nagy napot. Van, akinek ez alkatilag nem okoz problémát - de mi van azzal, aki nem született szervező, és úgy érzi, egyetlen kreatív ötlete sincsen? Egy délután a menyasszonyok iskolájában.

Az is kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen, aki már vagy még nem készül az esküvőjére, inkább csak érdeklődő kísérőként volt jelen. Ágota például már túl van a saját esküvőjén, most a barátnőjének, Eszternek segít a nagy nap szervezésében, egyebek mellett azzal, hogy ide elhozta.

"Én egy évig szerveztem a saját nagy napomat, és elég nehéz volt. Például vagy tíz sminkpróbára elmentem, az egyik helyen olyan kozmetikumot kentek a szememre, amitől begyulladt - mindezt az esküvő előtt egy héttel."

Eszter, akinek májusban lesz az esküvője, szintén úgy véli: nem volt kidobott idő ez a két óra. "Nem biztos, hogy mindent megrendelek, amit itt láttam, a ruhák közül például egy sem tetszett, de kaptam jó ötleteket. Meg egy remek frizurát" - teszi hozzá, hiszen ő volt a hajszobrász egyik nyertese.

"Nekem eddig nem volt semmi ötletem, anyukámnak viszont már konkrét elképzelései voltak, ezért jöttem ide" - mondja Zsuzsa. "Most már úgy érzem, képes leszek beleszólni a saját esküvőmbe, ami megnyugvással tölt el. Magamtól például be sem tettem volna a lábam Makány Mártához, pedig imádom a ruháit, itt viszont kiderült, segítenek megszervezni, sőt, még valamennyi kedvezményt is kapok."

Salgó Adrienn, az Esküvőpont tulajdonosa szerint pont ez volt a cél. "Mi nem szeretnénk semmit rátukmálni a lányokra, nem akarunk esküvőt szervezni, de segítünk nekik választ adni a kérdésekre, és ha már tudják, mit szeretnének, segítünk felvenni a kapcsolatot azzal, akire nyugodtan rábízhatják magukat."

Egy gazdag és szép kirakat

Salgó Adrienn az állítja magáról, nem egy romantikus alkat, sőt, nagyon racionális indokkal nyitotta meg a kiállítótermet, és indította el az Araakadémiát. Azt tapasztalta ugyanis, hogy hiába vannak ma már Magyarországon is esküvőszervezők, hiába lehet mindent megrendelni, hiába érhető el szinte minden az interneten, a nők sokszor mégis elveszettnek érzik magukat, amikor az esküvő szóba kerül.

"Egy nagy, szép és gazdag kirakatot akartam létrehozni, ahol nyugodtan lehet nézelődni, álmodozni. Egy helyet, ahol a kereslet és a kínálat nyugodt körülmények között találkozhat. Amikor elindultunk, az egész olyan volt, mint egy mese: az első levélre, amit a főszponzornak írtam, nagyon hamar megjött a válasz, így néhány hét alatt összeállt minden, és annak ellenére, hogy nem az esküvői főszezonban nyitottunk, és viszonylag keveset reklámoztuk magunkat, egyre népszerűbbek vagyunk."

Persze a dolog nem működik magától, folyamatosan figyelni kell a piacot, alkalmazkodni kell az esküvői divathoz. Adrienn például elárulta, hogy ma már az égnek eresztett galamb nem divat, felváltották a fehér pillangók, sőt a legújabb trend szerint "kívánsággal töltött" lufikat ereget a násznép az ifjú pár tiszteletére.

Átélni az arásdit

Az este végére már olyan a hangulat, mint egy lánykollégiumban, a már-már képzett menyasszonyok felszabadultan csacsognak, ismerkednek egymással is, megbeszélik a tapasztalatokat.

Eredeti padszomszédom, Bea, akit a szabad foglalkozás elején szem elől veszítettem, menyasszonyra sminkelve örül az itt hallottaknak, tele van tervekkel, "és egy kicsit átélte az arásdit". Talán még tortát is talált, hiszen hiába cukrász, nem szeretne erről saját maga gondoskodni.

A mappát, amelyet még a foglalkozás kezdetén kaptunk, egyikük sem hagyja ott, én is magammal viszem - remélem, nem lesz belőle otthon félreértés. Mert - bár a résztvevők lelkesedése rám is átragadt egy kicsit - továbbra is csendes, nagyon szűk körű esküvőt tervezek, ha egyszer mégis belevágok. Bár, bevallom, Léber Barbara egyik ruhájába sikerült beleszeretnem.

Kovács M. Veronika