Szakítópróba - nem mindenkinek válik be

Van, hogy egy kapcsolatnak kifejezetten jót tesz, ha a pár időnként egymás nélkül tölt el egy kis időt, más helyzetekben ez a szerelem végét jelenti. Mitől függ a szakítópróba végkifejlete? Pszichológust és életvezetési tanácsadót faggattunk.

Ida és Laci 5 éve voltak házasok. Reggel együtt ébredtek, együtt reggeliztek, együtt indultak a munkába, mivel ugyanazon a helyen dolgoztak, együtt ebédeltek, vásároltak, együtt értek haza. Jószerével nem is emlékeztek olyan napra, amikor pár óránál hosszabb időre el kellett szakadniuk egymástól. Aztán Laci kórházba került - vakbélműtét -, és Ida azt vette észre: ahelyett, hogy felzaklatta volna a hirtelen jött magány, kitűnően érezte magát.

"Természetesen nagyon aggódtam a férjemért, minden nap meglátogattam, de nem ez töltötte ki minden gondolatomat - különösen, amikor már túl volt a nehezén, és határozottan jobban volt. Azzal töltöttem azt a pár napot, hogy rendet raktam a lakásban és a fejemben egyaránt, sokat voltam együtt a barátnőimmel: moziztunk, kiállításoktra jártunk, találkozunk, beültünk kávézni munka után... Mire a páromat kiengedték, úgy feltöltődtem energiával, ahogy a nyaralásaink alatt soha. Mindezt elmeséltem neki, és felvetettem, hogy néha tarthatnánk pár nap szünetet - csakhogy Laci megsértődött, egyszerűen nem értette, hogyan voltam képes jól érezni magam nélküle."

Természetes igény, vagy lelketlenség?

"A barátnőimmel arról beszélgettünk, hogy szerintünk a házas- és szerelmespároknak néha negyon jót tenne, ha kérnének és kapnának egymástól egy kis időt, hogy rendezzék soraikat, feltöltődjenek, megértsék, hogy milyen szerencsések, milyen remek párjuk van"- mondta Ida.

"Jó volt ez a néhány egyedül töltött nap arra is, hogy végre hiányozzon a férjem, újra képes legyek vágyakozni utána."

Ám nem Laci volt az egyetlen, aki értetetlenül figyelte a történeteket, és arra gondolt, hogy Idának semm más dolga nem lett volna, mint hogy naphosszat aggódjon egyedül a lakásban. Ezek közé tartozott Laci anyja is, aki "lelketlen perszónának" titulálta Idát, és azzal vádolta, hogy "nyilván már nem szereti a fiát".

C. Molnár Emma pszichológus szerint éppen ezzel a hozzáállással van a legtöbb baj.

"Az emberek rendszerint úgy vélik, hogy egy párkapcsolat rendje az, hogy egymásra találnak, összefonódnak, és életük végéig úgy is maradnak, csak ásó-kapa-nagyharang választhatja el őket egymástól."

Pedig a szakember szerint még a legharmonikusabb kapcsolatban is szükség van időnként néhány egyedül töltött napra. "Gyakorlatilag mindenben tartunk egy kis szünetet: van iskolaszünet, munkahelyi szabadság, a meccsen, a színházban is van szünet, még a gyereket is el szoktuk küldeni szünetben táborba vagy a nagyihoz. A szünetnek ugyanis van egy rendkívül fontos üzenete: regenerálódj, töltekezz, rendezd a gondolataidat, találj vissza önmagadhoz! A non-stop együttlét hamis dolog, a férfi-nő kapcsolatban is csak kiegészülni tudunk egymással, töltődni nem feltétlenül ott kell."

C. Molnár Emma úgy gondolja, a gondokkal, problémákkal terhelt kapcsolatokban még fontosabb lenne, hogy a felek egypár napra egyedül maradhassanak.

"Amikor azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolatunkban már nyomasztó az egymásra nehezedés, akkor még indokoltabb lenne a szünet. Ilyenkor jót tehet, ha valaki a nyaralását nem a párjával tölti, hanem a barátnőivel, barátaival, vagy elmegy látogatóba egyedül a szüleihez - sok olyan forma van tehát, amelyik legalizálja a kapcsolatiszünet-igényt is."