Ha apát kirúgták

Szerencsére nem lesz minden állását vesztett emberből ámokfutó, mint a Michael Douglas játszotta William Fosterből az Összomlásban, de egy ilyen trauma következtében - szélsőséges estben - valóban széteshet a személyiség. Nem csak a várható anyagi nehézségek, de a hirtelen státuszvesztés is megviseli ilyenkor az utcára kerülteket - különösen a férfiakat. Ilyenkor fontos, hogy érezzék, mindezek ellenére otthon megmaradt a pozíciójuk: továbbra is ők a családfők.

"Annak ellenére, hogy sejtettem, mi vár rám, mégis váratlanul ért, amikor a főnököm közölte velem, hogy egyike leszek azoknak, akiket a létszámleépítés miatt elbocsájtanak" - meséli Károly, aki hét éve dolgozott egy építőipari vállalkozásban. "De még ennél is sokkal nehezebb volt az, hogy nem tudtam, hogyan fogom ezt elmondani otthon - de végül sok mindent nem kellet mondanom, leolvasta az arcomról a rossz hírt. Annak ellenére, hogy nagyon rendes volt, biztatott, tartotta bennem a lelket, nagyon nehezen szedtem össze magam. Végül ő beszélt rá, hogy tanuljak, hátha akkor - más szakmában - könnyebben találok majd munkát."

A világba vetett bizalom

Károly viszonylag könnyű helyzetben van, hiszen még nincs negyven éves, van szakmája, és talált magának olyan tanfolyamot, ami érdekli, ami új perspektívát jelenthet a számára. De nem mindenki annyira szerencsés, mint ő.

Vannak, akik az ötvenhez közel kerülnek az utcára, amikor már nem sok reményük van, hogy újra el tudnak helyezkedni.

"Az egyik barátom, akit velem együtt rúgtak ki, még mindig a padlón van. Csak ücsörög otthon, vagy a kocsmában, nem tud magával mit kezdeni. Egyre rosszabb ránézni, így egyre kevésbé valószínű, hogy bárki alkalmazza majd. Csak azt hajtogatja, hogy ő már a kutyának sem kell, kár próbálkoznia."

Berky Tamás klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus szerint is egyénenként változó, hogyan hat az emberekre, amikor elveszítik a munkájukat.

"Annak, hogy hogyan reagálnak ez emberek egy ilyen helyzetre vannak objektív szempontjai is, például, hogy az illetőnek van-e tartalékai, hány éves, van-e még esélye a munkaerőpiacon, van-e versenyképes szakmája. De vannak szubjektív tényezők is, amelyek befolyásolhatják, hogy képes lesz-e a helyzettel megbirkózni: akinek például a világba vetett bizalma erősebb, és a történteket kontrollálható, átmeneti okoknak tulajdonítja, az könnyebben dolgozza fel az ilyen traumákat."

Gyors megoldást találni

A szakember szerint ugyanis a munkahely elvesztése mindenképpen traumát jelent amiből akár egy krízishelyzet is kialakulhat.

"Ezeknek a krízishelyzeteknek az a lényegük, hogy az embereknek olyan dolgokkal kell szembenézniük, amikre nem biztos, hogy elég a megoldási kapacitásuk. Ha utcára kerül valaki, különösen, ha ez nagyon megnehezíti a családja megélhetését, akkor könnyen előfordulhat, hogy már nem bízik abban, hogy győztesen kerülhet ki ebből a helyzetből, és ekkor ezt krízisként éli meg. Olyan állapotba kerül, amivel szembe kell néznie, nem tud kimenekülni belőle, ugyanakkor nem hisz abban, hogy meg tudja oldani."

Berky Tamás úgy véli, nagyon fontos az, hogy az állástalanság rövid időn belül megoldódjon, mert minél hosszabb ideig marad állás nélkül valaki, annál nehezebben tud elhelyezkedni.

"Ha valaki már hosszabb ideje keres sikertelenül munkát, akkor egyre több negatív élményt gyűjt be, egyre kisebb önbizalommal megy el a következő állásinterjúra. Hajlamosabb lesz inkább kudarcra számítani, ez pedig, egyfajta önbeteljesítő jóslatként be is következhet."

"Ráadásul a potenciális munkáltatókban is kialakulhat egyfajta prekoncepció, annak az egyszerű pszichológia mechanizmusnak az alapján, hogydöntéseink során szociális támpontokat keresünk,és minél többen képviselnek egy álláspontot, az annál meggyőzőbbnek tűnik - vagyis, ha valaki sokáig nem dolgozott, akkor nyilván valami baj lehet vele, hiszen már több helyről elutasították."