Önsegítő szexterápia

A legtöbb lelki betegség és neurózis okozója a kiegyensúlyozatlan nemi élet és az emberi természettől idegen monogámia - állítja egy brit szexguru, aki szerint a legjobb módszer arra, hogy levetkőzzük a gátlásainkat, ha rengeteg más ember előtt vetkőzünk le, és mindenkivel lefekszünk, aki csak megtetszik. Az újjászületett "szabad szerelem" a magyar szexológus szerint akár hatékony is lehetne, de sokkal jobb eredményeket lehet elérni egyéni vagy párterápiával.

A 32 éves Bálint nyíltan vallja, hogy nem híve a monogámiának (mint mondja, "fagyiból is szereti a változatos ízeket"), de arra nem lenne képes, hogy az önfelszabadítás jegyében összefeküdjön vadidegen nőkkel.

"Elsőre izgalmas gondolat, hogy nyíltan, szégyenkezés nélkül bárkivel lefeküdhetek egy társaságból, de ha jobban belegondolok, akkor már inkább taszít" - mondja. "Egyrészt nem hiszem, hogy egy ilyen tanfolyamon meg tudnák teremteni a szexhez szükséges intimitást, másrészt a teljesítményem is csökken, ha bámulnak. Azt pedig, hogy ettől függne a lelki megvilágosodás, kétlem. Maximum egy jó délutánt köszönhetnék neki. Azt, hogy valaki rendben van-e önmagával, nem az határozza meg, hogy milyen az ágyban vagy hány emberrel feküdt le adott idő alatt. Inkább fordítva: ha jól érzem magam a bőrömben, a szexet is jobban élvezhetem."

Molnár Tamás szexuálpszichológus szerint a csoportos, nyílt szexualitás megélésén alapuló terápia akár még működhetne is, de ezt a mi kultúránkban nem lehetne hatékonyan alkalmazni - ehhez ugyanis egy olyan kultúra kellhet, amelyik a nyitottságot és a kísérletezést hangsúlyozza a szexben, nem pedig a hűséget, elkötelezettséget és intimitást.

"Akkor lehet két fél között normális, egészséges és kiegyensúlyozott szexuális kapcsolat, ha egyik félben sincsenek gátlások" - mondja a szakember. "De a gátlások leküzdésére nem biztos, hogy a hatalmas orgia, még ha viszonylag szervezett keretek között zajlik is, a legmegfelelőbb módszer."

Nem a szex a lényeg, hanem az elszántság

Vannak azonban olyan esetek, amelyekben a szexuális szabadosság, az "orgiák" vagy a gátlások nélküli, akár csoportos együttlétek igenis segíthetnek abban, hogy újraépítse valaki a személyiségét - bár, aki ezt átélte, állítja, hogy nem a szex volt a leglényegesebb mozzanat.

A 35 éves András életében egy csúnya szakítás után jött el az a pillanat, amikor nem akart foglalkozni a következményekkel, csak ki akarta élvezni, hogy van néhány mindenre kapható lány a társaságában. Az, hogy közben teljesen átértékelődött számára a párkapcsolat fogalma, és azt is tisztázni tudta magában, hogy mit akar valójában az élettől, csak a "bónusz".

"Volt egy olyan időszak az életemben, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy megtapasztaljam a saját határaimat" - meséli. "Kíváncsi voltam, hogy azok után, amit az akkori barátnőm tett velem, mi mindent vagyok képes még elviselni. A szakítás után a saját magam hibáztatása és az önsajnálat erősen keveredett bennem, és úgy éreztem, nulláról kell újra kezdenem. A rossz érzéseket sikerült megszüntetni egy sor sokkal erősebb impulzussal. De abban a pillanatban, hogy elértem, amit akartam, már egyáltalán nem vágytam a vad, bulizós éjszakákra. Egy nyugodt és biztonságos kapcsolatra vágytam."

András azonban meg van győződve arról, hogy nem a szex miatt történt az, ami, hanem mert rettenetesen akarta a változást, és ezért képes volt feladni a korábbi önmagát, és egy olyan dolgot is kipróbált, ami egyébként távol áll a személyiségétől. Ehhez társult ráadásul egy támogató és elfogadó környezet - ami András szerint a legfontosabb.

"Ha valaki tényleg változtatni akar önmagán, meg akar nyílni, meg akar szabadulni a gátlásaitól és őszintén szeretné élni az életét, ahhoz csak annyi kell, hogy legyen mersze keresni egy olyan közösséget, amelyik elfogadja őt és segít neki, hogy újraépítse a személyiségét" - mondja. "Nem vagyok lélekbúvár, sem guru, de azt tapasztaltam már, hogy ha valaki képes szembenézni a hibáival és el tudja fogadnia a kritikát, az arra is képes, hogy kijavítsa magát."

Mi a helyzet a monogámiával?

Molnár Tamás szerint az igaz, hogy a rossz, gátlásokkal, félelemmel teli szexualitás sok minden másra is kihat, de azzal, hogy a monogámia lenne "minden rossz okozója", nem ért egyet.

"Igaz, vannak olyan elméletek, melyek szerint csak a nyitott kapcsolat lehet az egészséges, mert az embernek igenis kellenek a külső kapcsolatok, és a monogámia igazából kultúrafüggő, de én ezzel nem értek egyet" - mondja a szakember. "Egy monogám kapcsolat is lehet értékes, kiegyensúlyozott és őszinte. A lényeg az, hogy a kapcsolatban mindkét fél szükségletei ki legyenek elégítve, és megfelelő legyen közöttük a kommunikáció. Ezek 'pusztán' gyakorlati szempontok, az erkölcs vagy a felelősség kérdéséről ne is beszéljünk."

"A csoportosan elkövetett szexuális együttlét pont ezt a felelősséget és az erkölcsöket teszi félre, a lelki felszabadultság érdekében" - teszi hozzá Molnár Tamás. "Ha valaki terápiára szorul, annak nem elég félredobni a ruháit, és velük együtt a gátlásait, hanem a mélyebb okokat és motivációkat is fel kell tárni. Lehet, hogy azért gátlásos, mert a párjával nem tud teljesen harmóniában létezni, de az is előfordulhat, hogy gyermekkorában, vagy később, az első együttlét alkalmával érte valamilyen trauma. Ezek feltárására és gyógyítására inkább egyéni beszélgetésekre vagy párterápiára van szükség."

Abban a megszólalók és a szakember is egyetért, hogy nem szabad elnyomni a vágyakat, és ha nem is valósítjuk meg őket azonnal és gondolkodás nélkül, legalább beszéljünk róluk; mint ahogy azt is fontosnak tartják, hogy az ember képes legyen fejlődni és tanuljon a hibáiból - azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a "spirituális megtisztulás" és a "magasabb szellemi szint elérése" ne jelentsen egyet az önzéssel és az egoizmussal.