Ha a pasik beszélni akarnának

Fecseg a nő és hallgat a férfi - közhely talán, de általában mégis ez a felállás érvényesül, ha valamilyen probléma keletkezik egy kapcsolatban. Eközben egyikük sem érti, miért nem úgy kezeli a konfliktusokat a másik, mint ők maguk. Miért hallgatagok a férfiak, ha a párkapcsolat bajait kellene orvosolni? Lehet-e, és ha igen, hogyan kell szóra bírni őket? A pszichológus és az életvezetési tanácsadó segít kibeszélni a problémát.

"Egy kicsit tényleg olyan volt, mintha két különböző bolygóról jöttünk volna. Én minden alkalmat megragadtam, hogy higgadtan beszélgessünk, ő meg tőmondatokban válaszolt, és meg sem akart hallgatni" - mesél Éva a házasságának az utolsó heteiről. "A végén már leveleket írtam neki; e-maileket, meg cetliket, amiket a kávéja mellett hagytam. Azt sem tudtam, hogy elolvasta-e, az biztos, hogy egy kukkot se válaszolt. Végül már csak egy papírt hagytam kint a konyhaasztalon: az értesítést, hogy elindítottam a bontópert. Évekkel később vallotta be, hogy majdnem megőrült attól, hogy beszélgetni akartam. Azt mondta: nem bírta elviselni, hogy "szépen megfogalmazott, szabatos mondatokban szerettem volna halálra elemezgetni a házasságunkat", meg hogy "mindent ki kellett volna mondani". Szerinte inkább csöndben kellett volna maradni, nem hisztizni, nem panaszkodni a barátnőknek, és türelmesen várni, hagyni, hogy magában elrendezzen mindent, és amikor ő úgy érzi eljött az ideje, akkor úgy is megbeszéltünk volna mindent."

Éva szerint a legtöbb nőkről és férfiakról szóló "népszerű, majdnem tudományos, öntanító" könyvben leírják azt a jelenséget, hogy a férfiak nem képesek a párjukkal beszélni a problémákról.

"Így aztán inkább azon voltam meglepődve, hogy vannak párok, akik egész kulturáltan képesek beszélgetni arról, mi lehet a baj. Lehet, hogy tényleg én voltam türelmetlen, és a volt férjem csak erőt gyűjtött a beszélgetéshez?" - teszi fel magának a kérdést, még évekkel a szakítás után is a 38 éves Éva.
Csábi Orsolya pszichológus szerint sem feltétlenül igaz, hogy a férfiak nem képesek beszélgetni a problémákról. Szerinte azonban annak, hogy ki képes kibeszélni a bajokat, és ki nem, sok mindenen múlik: például a szülői háttéren, illetve azon a környezeten, melyben felnőttünk.

"Amikor párkapcsolati nehézségekről beszélünk, mindig egy tipikus jelenet jut eszembe a Velem vagy nélküled című Rob Reiner filmből, amikor az éppen válófélben járó házaspár fekszik a hitvesi ágyon és beszélgetnek, majd vitatkozni kezdenek. Ekkor hirtelen ott fekszenek az ágyban mellettük mind a férfi, mind a nő szülei is, akik szintén mondják a magukét, és így hatalmas zűrzavar, feloldhatatlannak tűnő veszekedés alakul ki a házaspár között. Ez a jelenet jó karikatúrája annak, hogy amikor konfliktusaink vannak, akkor valójában sokszor két ember világa - a maga teljes történetével és kapcsolati rendszerével - találkozik és ütközik egymással. A hétköznapokban valójában ezt a bonyolult emberhalmazt próbáljuk meg egymással harmóniába hozni" - mondja a szakember.

Emberi játszmák

Rita viszont képes volt beszélgetni a férjével, igaz, a vitáknak nem sok haszna volt - a megoldás ugyanis hosszú ideig váratott magára, egészen addig, míg a házaspár közös megegyezéssel szét nem költözött.

"Leggyakrabban azon ment a vita, hogy miért dolgozik annyit. De nem változott semmi. Elindult hajnalban, megjött este, és soha nem volt kedve moziba, vagy színházba menni. Hétvégén is fáradt volt, arra kért, hagyjam pihenni, hiszen hétfőtől péntekig hajtania kell. Próbáltam meggyőzni, hogy kevesebb pénzzel is beérném, inkább legyünk együtt, de ő meg azt hajtogatta, hogy most kell tartalékolni, amíg lehet, nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A vitából rendszerint veszekedés lett, így azt a kevés időt, amit tényleg kettesben voltunk, sem tudtam élvezni. Utóbb rájöttem, hogy nem is annyira a túlzásba vitt munka bántott, inkább csak az, hogy nem törődött velem" - meséli a 34 éves Rita.

Csábi Orsolya szerint egy párkapcsolati konfliktust nagyon sok dolog befolyásol, és az abban való együttműködés elérésére is számtalan tényező hat.

"Az egyik fontos kérdés, hogy mi a konfliktus tárgya, illetve tényleg arról beszélünk-e, amiről szó van. A pszichológiában "emberi játszmáknak" hívjuk azon eseteket, amikor máson megy a vita, mint a valódi, mélyben rejlő probléma. Éppen ezért a konfliktusok rendezéséhez el kell jutni arra a szintre, hogy pontosan kiderüljön, őszintén kimondjuk, hogy kinek mi a problémája. Általában már ez nagyon nehéz lépés, főleg egy hosszabb ideje tartó kapcsolatban, mert ott sokszor maga az őszinteség és az érzelmi intimitás elvesztése a probléma. Ilyen helyzeteknél a problémák tisztázásához már szükség lehet külső segítség bevonására is. Ám, ha valóban azon megy a vita, amiről beszélünk, akkor érdemes sorra venni, hogy értékeinkben, érdekeinkben, nézeteinkben vagy ízlésünkben akadtak-e eltéréseink" - tanácsolja a pszichológus.

Ha ugyanis a nézeteinkben vagy ízlésünkben vannak eltérések - állítja Csábi Orsolya - akkor inkább csak felszínes konfliktusokról szól; ezek ugyanakkor remekül alkalmasak arra, hogy elfedjenek komolyabb konfliktusforrásokat.

"Az értékek vagy érdekek ütközése általában komolyabb kapcsolati válságra utal. Rendszerint az idő és az új élethelyzetek forgatják ki azt, hogy a párok olyan oldalaikról ismerik meg egymást, amelyeket a kapcsolatuk elején nem tapasztalhattak meg, így a választási döntésükbe sem kalkulálhattak bele. Ha ilyen érdek-, vagy értékkonfliktusok adódnak, ott általában minden olyan konfliktuskezelési alapmódszer érvényre jut, mint amit a munka, az üzleti világ vagy a versengés világából már ismerhetünk. Így a párkapcsolatok terén is megjelenhet a versengő magatartás, a versengés hasznának maximalizálása, az egyéni érdekek érvényesítése,. Tehát, a konfliktus alaptémája erősen befolyásolja a felek konfliktuskezelési stratégiáit."
Otthonról hozott könnyek

A konfliktuskezelésről Gábornak a könnyek jutnak eszébe - legalábbis a legutóbbi kapcsolatában ez volt a leggyakoribb módszer a problémák megoldására.

"A kedvesem egyszerűen sírva fakadt, ha nem értettem vele egyet. Eleinte megijesztett, később inkább csak zavart, hogy nem tudtam vele értelmesen megbeszélni a problémáinkat. Csakhogy a számomra fontos volt, hogy valakivel megbeszéljem a dolgokat, így egy barátomhoz fordultam, aki viszont elpletykálta a feleségének, így minden, sajnos alaposan elferdítve, visszakerült a páromhoz. Amiből megint viták támadtak, és bár adott idő alatt rekordmennyiségű papírzsebkendő fogyott, de nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Persze nem tudom, miért is csodálkoztam, hiszen a kedvesem testvére, de még az anyja is gyakran zsarolta könnyekkel a környezetét" - meséli Gábor.

Csábi Orsolya szerint azt, hogyan kezeli valaki a konfliktusokat, nagyban befolyásolják a családi hatások, a nevelés, ezen felül pedig a társadalmi szocializációs hatások is.

"A családi szocializációval egy fontos tulajdonságunk java részét, a problémákkal való megküzdési stratégiáink batyuját hozzuk magunkkal a tarisznyánkban. Ezek a képességek azt mutatják meg, hogyan tud a személy a nehéz, stresszkeltő élethelyzetekkel megbirkózni, milyen erőfeszítéseket tesz a stressz forrását jelentő konfliktus megoldására. A családunkban tapasztalt konfliktusok révén megtanulunk és kidolgozunk olyan stresszkezelési stratégiákat, amelyekkel el tudjuk érni, hogy biztonságot és nyugalmat teremtsünk magunk köré. Ezeket megszokjuk, és elkezdjük őket kizárólagosan használni, sőt, előnyben részesíteni más stratégiákkal szemben. Éppen ezért, egy teljesen más típusú stratégia a számunkra idegen lehet, és olykor bizony rémisztővé is válhat" - mondja a pszichológus.