A tudattalan mint erőforrás

Sokszor fordul elő velünk, hogy valamilyen fontos dolgot menetrendszerűen elfelejtünk elintézni, felírjuk, de akkor a cédulát veszítjük el, és így tovább. A köznapi felfogásban arra gondolunk, hogy szórakozottak vagyunk vagy hülyülni kezdtünk. Mélylélektani oldalról esetleg arra, hogy az adott üggyel kapcsolatban van bennünk valamilyen tudattalan ellenkezés, megoldatlan probléma - és ez jelentkezik ilyen kellemetlen felejtés formájában. Lehet, hogy vannak bennünk olyan erők, amelyekről magunk sem tudunk?

A személyiség tudattalan részeiről már régi időkben is spekuláltak, de széles körben - és többé-kevésbé tudományos igényű kidolgozottsággal - csak a pszichoanalízis eszméivel terjedt el a kultúrában. Mindazon késztetéseink, vágyaink, amelyek a civilizált világ tiltásába ütköznek, elfojtásra kerülnek, ez - és a következményes neurózis - a civilizáció ára. Így kialakul a tudattalan olyan felfogása, ahol személyiségünk, lelki életünk vad és sötét erői kavarognak. Annak idején azt is nehéz volt elfogadni, hogy sok fennkölt törekvésünket és tudatos, felelősségteljes döntéseinket ezek a számunkra ellenőrizhetetlen erők befolyásolhatják. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk magyarázatot adni döntéseinkről, sőt, ellenkezőleg, remek okfejtésekkel támasztjuk alá őket. Ez nem cáfolja, hogy bizonyos motivációk, amik egy adott döntés hátterében mozognak, ne lehetnének irracionális, tudattalan eredetűek. Például valaki őszintén gyászolja közeli hozzátartozója halálát. Ugyanakkor nem tudja elfogadni, hogy a hozzátartozó nem hagyott számára semmit örökségül, mivel korábban sok konfliktusuk volt. Ezért zokogva pereskedik. Lélektanilag elfogadható, hogy mindkét érzelme valódi, a szomorúság is és az örökség miatti harag is. Csakhogy a civilizációs kényszer azt diktálja, hogy igazán szeretetteljes kapcsolatban, amilyenre a gyászoló emlékezni szeretne, nem létezhet a két indulat együtt. Ilyen esetben azt látjuk, hogy a megoldás sokszor a múlt meghamisítása, szebbre festése, párhuzamosan az érdekvezérelt jogi hadakozással, esetleg mások hibáztatásával. Az ellentmondásra a vagyoni kérdések felmerülésekor megjelenő sírás utal. A pszichoanalitikus megközelítés abban segít, hogy felismerjük és el tudjuk fogadni, hogy sokféle, gyakran ellentmondásos érzelmek és fantáziák működnek bennünk, amelyek meghatározzák emberi kapcsolatainkat.

A tudattalan eme hagyományos felfogása mellett már a múlt század derekán felmerültek olyan megközelítések is, hogy a tudattalan a kreativitás forrása is. Később, Carl Jung és a keleti misztika hatására egyre erősebbé válik az a felfogás, hogy a tudattalan tartományban a felszabadulás, a személyiség kiteljesedésének lehetősége rejlik. Ehhez hasonló gondolatokat a mai, kommercializált New Age miszticizmusban is megtalálunk. A lényeg a fentiekben az, hogy különböző pszichológiai megközelítésekből is arra jutnak, hogy belső világunkban fel kell tételezni olyan területeket, amelyekhez csak nagyon meghatározott körülmények között férünk hozzá, ugyanakkor ezeken a területeken fontos, életünket, gondolkodásunkat, döntéseinket meghatározó erők létezését feltételezzük.