Alain Delon, a rosszfiú

Zűrös gyermekkor

Alain Delon 1935. november 8-án született Sceaux-ban. Négyéves korában szülei elváltak, és gyakorlatilag ezzel kezdetét is vette élete kálváriája. Szülei a válásuk után nevelőszülőknek adták a kis Alaint, akik pár év múlva gyilkosság áldozatául estek. Ekkor anyja, aki időközben újra férjhez ment, kénytelen volt visszavenni az addigra már kezelhetetlen, lázadó kiskamasz fiát. Nem csoda, hogy Alain, zavart lelkiállapota miatt nem találta helyét az iskolai közösségben. Egy tucatnyi iskolából zárták ki, mígnem 15 éves korában végleg otthagyta az iskolát. 17 éves volt, amikor jelentkezett katonának a francia hadseregbe.

Cannes-i filmfesztivál: a sztárság kezdete

A francia haditengerészet ejtőernyőseként 1954-ben harcolt Indokínában, ekkor szerezte azokat a sérüléses hegeket, amelyek később legendás szexepiljét gyarapították. Delon kellemes emlékeket táplál a seregben töltött éveiről. Elmondta, hogy ott érezte igazán úgy, hogy tartozik valakihez, a sereg volt a családja. 1956-ban leszerelték, és visszatért Párizsba. Pincérkedett, portás volt, és közben színészekkel barátkozott. Ezekben az években került kapcsolatba a francia alvilággal; hogy milyen ügyek kapcsán, azt nem tudni, de élete későbbi fejezetében múltja ezen része visszatért kísérteni. 1957-ben barátjával, Jean Claude Brialyval úgy döntöttek, elmennek a cannes-i filmfesztiválra. Delon a filmszakma számára teljes ismeretlenséggel érkezett Cannes-ba, távozásakor azonban már útban volt a sztárság felé.

Szerelmei: a filmek és Romy Schneider

Színészi debütálása az 1957-es Amikor a nő zavarba jön című filmben történt, és ez volt rosszfiú-imázsának kezdete is. 22 éves volt ekkor, minden színészi képzés nélkül, ezért kissé idegesnek tűnt első filmjében. Az igazi népszerűséget az 1958-ban készített Christine című film hozta meg számára. Ennek forgatása közben kezdődött hosszú, örömökkel és fájdalommal tűzdelt kapcsolata a szépséges Romy Schnedier színésznővel, akivel 1959-ben eljegyezték egymást. Ugyanebben az évben Delon eljátszotta René Clément rendezésében a Ragyogó napfény főszerepét, ami nemcsak további népszerűséget hozott számára, hanem ekkor kezdődött el a találgatás homoszexuális voltáról. A Ragyogó napfényben Delon Tom Ripleyt alakította, aki homoszexuális hajlamait nem titkolta. Rossznyelvek szerint a forgatás alatt Delon intim viszonyba keveredett Clément-nal. Később Delon bevallotta, hogy homoszexuális, pontosabban biszexuális, filmkritikusok szerint azonban Delon kétértelmű és homályos szexualitása csupán "bizarr személyiség" egyik oldala. Bizarr személyisége kialakulását zavart, rendezetlen gyerekkorának, számos, nőkkel és férfiakkal folytatott viszonyainak és a francia alvilággal való kapcsolatának tulajdonították.

Az 1961-es Rocco és fivérei - melyért a Velencei Filmfesztivál zsűrijének különdíját is átvehette -, a Párduc, valamint a Michelangelo Antonioni által rendezett Napfogyatkozás egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy Delon végérvényesen beírja magát a francia filmvilág nagykönyvébe. Keményfiús imázsát olyan filmekkel szilárdította, mint az 1967-es Szamuráj, a Belmondóval közös Borsalino vagy az Egy zsaru bőréért című mozival indult zsaru-széria, melyekben már rendezőként és producerként is bemutatkozhatott. 1971-ben western-akcióhőst alakított az Amerikában forgatott Vörös napban, majd eljátszotta a Zorro főszerepét. A Zorro sikert aratott Európában, Amerikában azonban kevésbé. Kisebb szünet következett filmes karrierjében, a nyolcvanas években népszerűsége csökkent.

1990-ben Godard: Új hullám című filmjével tért vissza a filmvászonra, és eljátszotta a Casanova visszatér főszerepét, ami akár saját életéről is szólhatott volna. 1998-ban, Jean Paul Belmondo oldalán ismét régi szerepkörében tündökölhetett a Két apának mennyi a fele? című kalandfilmben.

Botrányos magánélet

Magánélete szerelmekkel és botrányokkal tarkított, egy egész könyvre valót kitesz. 1961-ben, a Napfogyatkozás filmezése időszakában Delonnak viszonya volt a zenész-színésznő-modell Nicóval. Viszonyuk felszínes volt, és nagyon rövid ideig tartott, azonban ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen közös fiúk, Christian. Delon nem vállalta a gyereket, és Nico Delon édesanyja felügyeletére bízta a kisfiút, aki gondjaiba vette Christiant. Delon ekkor annyira megharagudott, hogy anyjával sem beszélt többet, a fiút meg soha életében nem látta.

1964-ben, öt év után, Delon felbontotta jegyességét Romy Schneiderrel. A sajtó tudni vélte, hogy teljesen összetörte a színésznő szívét, amikor döntését csupán egy levélben közölte. Barátok maradtak, és valószínűleg időnként szeretők is, egészen Romy Schneider 1982-ben bekövetkezett haláláig.

Házasság és válás Nathalie-vel

Nem sokkal a Romy Schneiderrel való szakítása után Delon 1964 augusztusában feleségül vette a gyönyörű Nathalie Canovast, a következő évben pedig megszületett fiúk, Anthony . Családi életük viszonylag csendes és boldog volt, egészen 1968-ig, amikor Delon alvilági múltja visszatért, és beavatkozott életébe. Testőrét és barátját, Stefan Markovicot agyonlőtték, a rendőrségi nyomozás alatt Delont és feleségét is kihallgatták. Fény derült Delon kapcsolatára a francia maffiával, és kiderült, hogy illegális fegyverkereskedelemmel is foglalkozott.

Végül felmentették a vádak alól, és a gyilkossághoz való kapcsolatának gyanúját is törölték, az eset azonban nyomot hagyott Delon karrierjében és magánéletében. Nathalie-vel való házassága nem érte meg a hetvenes éveket, 1969-ben elváltak, de állítólag barátok maradtak.

Filmen kívüli szenvedélyek

Filmes karrierje szüneteiben Delon szenvedélyeinek, a lótenyésztésnek és a műgyűjtésnek élt. Ritka műtárgyakból álló magánkollekciója egyedülálló a világon, de ezeket sokszor megosztja múzeumokkal egy-egy időszakos kiállítás erejéig. Nagyszerű versenylóistállókat tudhat magáénak, Európa legpompásabb versenylovai tenyésztéséhez ő is hozzájárult. Lelkes állatvédő, svájci birtokán rengeteg kóbor kutya talált már menedéket.