Keresztes Ildikó: Sosem voltam elég jó magamnak

Öntudatos, magabiztos, kemény nőnek tűnsz. Nehezen tudlak elképzelni kétségek közt hányódva.

- Pedig aki ezen a pályán képes valami értéket létrehozni, abnormális érzékenységű ember. Minden eredménynek ezer kétség, belső tépelődés az ára. Én a mai napig sem tudok soha elég szép, elég jó és elég tehetséges lenni - saját magamnak. Ez a legnagyobb és legkeményebb küzdelem, mert önmaga elől az ember nem tud elmenekülni. Volt egy időszakom, amikor a bizonyítási vágyam kényszeres depresszióba csapott át. Én mindig a külföldi példaképeimhez próbáltam felnőni. Tudtam, hogy sosem fog sikerülni, de azért törekedtem rá. Amikor jobb lábbal kelek fel, azt mondom: ebben a kis vízben, ahol úszkálok, mégiscsak valaki vagyok. Minek külföldben gondolkozni, amikor nem akarok oda költözni, ebben a mezőnyben kell bizonyítanom. Rosszabb napjaimon azonban előtör a maximalizmus, és azt kérdem, miért nem lehetek én is olyan, és ahhoz képest is.

Kemény pálya a tiéd. Valójában miért csinálod?

- Úgy érzem, a hangomat nem véletlenül kaptam a sorstól. Ez egy olyan adomány, amivel bűn lenne nem élni. Ha minden lépcsőfokot tisztességgel végigjárok, egyszer csak kisül a dologból valami jó. Vannak mélypontjaim, de az Oroszlán jegy erős hite is ott munkál bennem. A legkeményebb és megdönthetetlen érvem pedig az, hogy a zene számomra hatalmas szerelem. Kábítószer. Orgazmus. Más dimenziókba jutok általa, és a közönséget is próbálom magammal sodorni. Beavatni őket.

Rögtön bele kell hogy szeress egy neked írt dalba, hogy átéld ezt a fajta katarzist?

- Á, nem így működik ez. Amikor a szerző letesz elém egy kazettát, azon sokszor csak annyit hallani, hogy valaki megpróbál hangokat kicsikarni magából és egy szerencsétlen gitárból. Volt már, hogy percekig mereven néztem a falat, mert egyszerűen nem hittem el, hogy a szalagon lévő tüncögés lesz az én új slágerem. Hozzáteszem, isteni, nagy nevű szerzőtől. Nézegettem jobbról, balról, meghallgattam újra meg újra, majdnem kidobtam, aztán egyszer csak. Mint egy férfival: nézegeted: jó lesz - vagy mégsem? Aztán elkezdesz vele szeretkezni, és azt mondod: húúú! Bekattan valami. Így voltam ezzel a dallal, az egyik legszebbel az előző lemezemen. A címe: Csak neked játszom.

Másnak is jelentett annyit ez a dal, mint neked?

- Akadt már, akit annyira megérintett a zeném - és engem is ő -, hogy rajongóból barátnő lett belőle. Sőt, több ilyen is van, de az első a legemlékezetesebb. Meghallotta egy dalomat, és úgy akart mindenáron a közelembe férkőzni, hogy semmit sem tudott rólam. Nyomozott utánam, és levelek tucatjait zúdította rám. Megfogalmazta, mit érzett egy-egy dalom hallatán. Egy idő után annyira érdekessé vált számomra, hogy én voltam az, aki keresni kezdtem a lány társaságát. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és időnként hihetetlen gesztusokkal lep meg. A legutóbbi Arany Zsiráf-díj átadásán én is versenyben voltam a legjobb rock-album kategóriában. Persze, lehetett tudni, hogy nem én kapom, mert ezt általában eladási statisztikák alapján osztják, és az enyém nem tömegzene. A barátnőm pedig órákon át rohangált a városban, míg végre szerzett egy zsiráfot, aztán lefestette arannyal, hogy semmiképp se maradjak le a hosszúnyakúról, amit szerinte megérdemeltem.